Psalmorum 51
1 In finem. Psalmus David, cum venit ad eum Nathan propheta, quando intravit ad Bethsabee. Miserere mei, Deus, secundum magnam misericordiam tuam; et secundum multitudinem miserationum tuarum, dele iniquitatem meam.
a karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Mikor odament Nátán próféta hozzá, a midőn bement volt Bát-Sébához. Könyörülj rajtam, Istenem, kegyelmed szerint; irgalmad bősége szerint töröld el bűntetteimet.
2 Amplius lava me ab iniquitate mea, et a peccato meo munda me.
Sokszorosan moss meg engem bűnömtől, és vétkemtől tisztíts meg.
3 Quoniam iniquitatem meam ego cognosco, et peccatum meum contra me est semper.
Mert bűntetteimet tudom én, és vétkem előttem van mindig.
4 Tibi soli peccavi, et malum coram te feci; ut justificeris in sermonibus tuis, et vincas cum judicaris.
Egyedül ellened vétkeztem, a mi rossz a szemeidben, azt tettem; azért, hogy igaznak bizonyulj szóltadban, jogosnak itéltedben.
5 Ecce enim in iniquitatibus conceptus sum, et in peccatis concepit me mater mea.
Lám, bűnben születtem, s vétekben fogant engem anyám.
6 Ecce enim veritatem dilexisti; incerta et occulta sapientiæ tuæ manifestasti mihi.
Lám, igazat kivánsz a vesékben, s a bensőben bölcseséget tudatsz velem.
7 Asperges me hyssopo, et mundabor; lavabis me, et super nivem dealbabor.
Tisztíts meg engem izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg, hogy hónál fehérebb legyek.
8 Auditui meo dabis gaudium et lætitiam, et exsultabunt ossa humiliata.
Hallass velem vígságot és örömet, újjongjanak a csontok, melyeket összezúztál.
9 Averte faciem tuam a peccatis meis, et omnes iniquitates meas dele.
Rejtsd el arczodat vétkeimtől s mind a bűneimet töröld el.
10 Cor mundum crea in me, Deus, et spiritum rectum innova in visceribus meis.
Tiszta szívet teremts nekem, Isten, és szilárd szell emet ujíts meg én bennem.
11 Ne projicias me a facie tua, et spiritum sanctum tuum ne auferas a me.
Ne vess el engem színed elöl, s szent szellemedet ne vedd el tőlem.
12 Redde mihi lætitiam salutaris tui, et spiritu principali confirma me.
Add vissza nekem üdvöd vígságát, és készséges szellemmel támassz engem.
13 Docebo iniquos vias tuas, et impii ad te convertentur.
Hadd tanítsam az elpártolókat útjaidra, hogy a vétkesek hozzád megtérjenek.
14 Libera me de sanguinibus, Deus, Deus salutis meæ, et exsultabit lingua mea justitiam tuam.
Ments meg engem vérbűntől, Isten, segedelmem Istene; újjongjon a nyelvem igazságodon.
15 Domine, labia mea aperies, et os meum annuntiabit laudem tuam.
Uram, ajkaimat nyisd meg, hogy szájam hirdesse dicséretedet.
16 Quoniam si voluisses sacrificium, dedissem utique; holocaustis non delectaberis.
Mert nem kivánsz vágóáldozatot, hisz adnám; égőáldozatot nem kedvelsz.
17 Sacrificium Deo spiritus contribulatus; cor contritum et humiliatum, Deus, non despicies.
Istennek vágóáldozatai: megtört lélek; megtört, zúzott szívet, oh Isten, nem vetsz meg.
18 Benigne fac, Domine, in bona voluntate tua Sion, ut ædificentur muri Jerusalem.
Tégy jót Cziónnal kedvességedben, építsd fel Jeruzsálem falait;
19 Tunc acceptabis sacrificium justitiæ, oblationes et holocausta; tunc imponent super altare tuum vitulos.
akkor kivánsz majd igazsággal való vágóáldozatokat, égőáldozatot és egész áldozatot, akkor tulkok feljutnak oltárodra.
