Psalmorum 50
1 Psalmus Asaph. Deus deorum Dominus locutus est, et vocavit terram a solis ortu usque ad occasum.
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 Ex Sion species decoris ejus:
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Deus manifeste veniet; Deus noster, et non silebit. Ignis in conspectu ejus exardescet; et in circuitu ejus tempestas valida.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 Advocabit cælum desursum, et terram, discernere populum suum.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 Congregate illi sanctos ejus, qui ordinant testamentum ejus super sacrificia.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 Et annuntiabunt cæli justitiam ejus, quoniam Deus judex est.
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 Audi, populus meus, et loquar; Israël, et testificabor tibi: Deus, Deus tuus ego sum.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Non in sacrificiis tuis arguam te; holocausta autem tua in conspectu meo sunt semper.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 Non accipiam de domo tua vitulos, neque de gregibus tuis hircos:
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 quoniam meæ sunt omnes feræ silvarum, jumenta in montibus, et boves.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Cognovi omnia volatilia cæli, et pulchritudo agri mecum est.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 Si esuriero, non dicam tibi: meus est enim orbis terræ et plenitudo ejus.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Numquid manducabo carnes taurorum? aut sanguinem hircorum potabo?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Immola Deo sacrificium laudis, et redde Altissimo vota tua.
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 Et invoca me in die tribulationis: eruam te, et honorificabis me.
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 Peccatori autem dixit Deus: Quare tu enarras justitias meas? et assumis testamentum meum per os tuum?
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Tu vero odisti disciplinam, et projecisti sermones meos retrorsum.
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Si videbas furem, currebas cum eo; et cum adulteris portionem tuam ponebas.
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 Os tuum abundavit malitia, et lingua tua concinnabat dolos.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Sedens adversus fratrem tuum loquebaris, et adversus filium matris tuæ ponebas scandalum.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 Hæc fecisti, et tacui. Existimasti inique quod ero tui similis: arguam te, et statuam contra faciem tuam.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 Intelligite hæc, qui obliviscimini Deum, nequando rapiat, et non sit qui eripiat.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 Sacrificium laudis honorificabit me, et illic iter quo ostendam illi salutare Dei.
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
