< Psalmorum 33 >
1 Psalmus David. Exsultate, justi, in Domino; rectos decet collaudatio.
Újjongjatok, igazak, az Örökkévalóban, az egyenesekhez illik a dicsérő dal.
2 Confitemini Domino in cithara; in psalterio decem chordarum psallite illi.
Hálalkodjatok az Örökkévalónak hárfával, tízhúrú lanton zengjetek neki;
3 Cantate ei canticum novum; bene psallite ei in vociferatione.
énekeljetek neki új éneket, szépen hárfázzatok riadással!
4 Quia rectum est verbum Domini, et omnia opera ejus in fide.
Mert egyenes az Örökkévaló igéje, s minden tette hűséggel való.
5 Diligit misericordiam et judicium; misericordia Domini plena est terra.
Szeret igazságot és jogot, az Örökkévaló szeretetével tele a föld.
6 Verbo Domini cæli firmati sunt, et spiritu oris ejus omnis virtus eorum.
Az Örökkévaló igéje által készűltek az egek és szája lehellete által egész seregük.
7 Congregans sicut in utre aquas maris; ponens in thesauris abyssos.
Összegyűjti mint gátba a tenger vizeit, tárházakba teczi a hullámokat.
8 Timeat Dominum omnis terra; ab eo autem commoveantur omnes inhabitantes orbem.
Féljenek az Örökkévalótól mind a földön levők, tőle rettegjenek mind a világ lakói.
9 Quoniam ipse dixit, et facta sunt; ipse mandavit et creata sunt.
Mert ő mondta és lett, parancsolta s előállt.
10 Dominus dissipat consilia gentium; reprobat autem cogitationes populorum, et reprobat consilia principum.
Az Örökkévaló megbontotta a nemzetek tanácsát, meghiúsította a népek gondolatait.
11 Consilium autem Domini in æternum manet; cogitationes cordis ejus in generatione et generationem.
Az Örökkévaló tanácsa örökkön fennáll, szíve gondolatai nemzedékre meg nemzedékre.
12 Beata gens cujus est Dominus Deus ejus; populus quem elegit in hæreditatem sibi.
Boldog a nemzet, melynek az Örökkévaló az Istene, a nép, melyet birtoknl választett magának.
13 De cælo respexit Dominus; vidit omnes filios hominum.
Égből tekintett le az Örökkévaló, látta mind az ember fiait;
14 De præparato habitaculo suo respexit super omnes qui habitant terram:
székének helyéből nézett a föld minden lakóira
15 qui finxit sigillatim corda eorum; qui intelligit omnia opera eorum.
ő, ki egyetemben alkotja szívöket, a kí figyel mind a tetteikre.
16 Non salvatur rex per multam virtutem, et gigas non salvabitur in multitudine virtutis suæ.
Nem győztes a király hadnak sokaságával, hős nem menekszik erőnek sokaságával;
17 Fallax equus ad salutem; in abundantia autem virtutis suæ non salvabitur.
hazug a ló győzelemre, erejének nagyságával meg nem ment.
18 Ecce oculi Domini super metuentes eum, et in eis qui sperant super misericordia ejus:
Íme az Örökkévaló szeme tisztelői felé fordul, azokra, kik várakoznak szeretetére,
19 ut eruat a morte animas eorum, et alat eos in fame.
hogy haláltól megmentse lelköket, és életben. tartsa őket éhinségben.
20 Anima nostra sustinet Dominum, quoniam adjutor et protector noster est.
Lelkünk reménykedett az Örökkévalóban – segítségünk és paizsunk ö;
21 Quia in eo lætabitur cor nostrum, et in nomine sancto ejus speravimus.
mert ő benne örül szívünk, mert szent nevében bízunk.
22 Fiat misericordia tua, Domine, super nos, quemadmodum speravimus in te.
Legyen szereteted, Örökkévaló, mi rajtunk, a hogy várakoztunk reád!