Psalmorum 30
1 Psalmus cantici, in dedicatione domus David. Exaltabo te, Domine, quoniam suscepisti me, nec delectasti inimicos meos super me.
Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.
2 Domine Deus meus, clamavi ad te, et sanasti me.
Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.
Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül. (Sheol h7585)
4 Psallite Domino, sancti ejus; et confitemini memoriæ sanctitatis ejus.
Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.
5 Quoniam ira in indignatione ejus, et vita in voluntate ejus: ad vesperum demorabitur fletus, et ad matutinum lætitia.
Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.
6 Ego autem dixi in abundantia mea: Non movebor in æternum.
Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.
7 Domine, in voluntate tua præstitisti decori meo virtutem; avertisti faciem tuam a me, et factus sum conturbatus.
Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.
8 Ad te, Domine, clamabo, et ad Deum meum deprecabor.
Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:
9 Quæ utilitas in sanguine meo, dum descendo in corruptionem? numquid confitebitur tibi pulvis, aut annuntiabit veritatem tuam?
Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?
10 Audivit Dominus, et misertus est mei; Dominus factus est adjutor meus.
Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.
11 Convertisti planctum meum in gaudium mihi; conscidisti saccum meum, et circumdedisti me lætitia:
Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.
12 ut cantet tibi gloria mea, et non compungar. Domine Deus meus, in æternum confitebor tibi.
Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.
