Psalmorum 25
1 In finem. Psalmus David. Ad te, Domine, levavi animam meam:
Dávidtól. Hozzád, Örökkévaló, viszem lelkemet.
2 Deus meus, in te confido; non erubescam.
Istenem, tebenned bízom, ne hagyj megszégyenülnöm, ne újjongjanak ellenségeim rajtam!
3 Neque irrideant me inimici mei: etenim universi qui sustinent te, non confundentur.
Nem is szégy enülnek meg a téged remélők mind; megszégyenülnek a léhán hűtelenkedők.
4 Confundantur omnes iniqua agentes supervacue. Vias tuas, Domine, demonstra mihi, et semitas tuas edoce me.
Útjaidat, oh Örökkévaló, tudasd velem, ösvényeidre taníts engem;
5 Dirige me in veritate tua, et doce me, quia tu es Deus salvator meus, et te sustinui tota die.
járass igazságodban és taníts engem, mert te vagy üdvösségem Istene, téged reméllek egész nap.
6 Reminiscere miserationum tuarum, Domine, et misericordiarum tuarum quæ a sæculo sunt.
Emlékezzél meg irgalmadról, oh Örökkévaló, és kegyelmeidről, mert öröktől fogva valók.
7 Delicta juventutis meæ, et ignorantias meas, ne memineris. Secundum misericordiam tuam memento mei tu, propter bonitatem tuam, Domine.
Ifjúhorom vétkeire és bűntetteimre ne emlékezzél; kegyelmed szerint emlékezzél te rólam jóságod kedvéért, oh Örökkévaló!
8 Dulcis et rectus Dominus; propter hoc legem dabit delinquentibus in via.
Jóságos és egyenes az Örökkévaló, azért útba igazítja a vétkeseket.
9 Diriget mansuetos in judicio; docebit mites vias suas.
Járatja az alázatosakat a jog szerint és tanűja az alázatosokat az ő útjára.
10 Universæ viæ Domini, misericordia et veritas, requirentibus testamentum ejus et testimonia ejus.
Mind az Őrökkévalónak ösvényei szeretet és igazság azoknak, kik megtartják szövetségét és bízonysága. it.
11 Propter nomen tuum, Domine, propitiaberis peccato meo; multum est enim.
Neved kedvéért, oh Örökkévaló, bocsásd meg bűnömet, mert nagy az.
12 Quis est homo qui timet Dominum? legem statuit ei in via quam elegit.
Ki az a férfi, a ki istenfélő? Azt igazítja azon útra, melyet válaszszon.
13 Anima ejus in bonis demorabitur, et semen ejus hæreditabit terram.
Lelke jólétben marad és magzatja bírni fogja az országot.
14 Firmamentum est Dominus timentibus eum; et testamentum ipsius ut manifestetur illis.
Az Örökkévaló titka az ő tisztelőinél van, és szövetségét tudatja velük.
15 Oculi mei semper ad Dominum, quoniam ipse evellet de laqueo pedes meos.
Szemeim mindig az Örökkévalóra néznek, mert ő húzza ki a hálóból lábaimat.
16 Respice in me, et miserere mei, quia unicus et pauper sum ego.
Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, mert magános és szegény vagyok.
17 Tribulationes cordis mei multiplicatæ sunt: de necessitatibus meis erue me.
Szívem szorongásai vajha tágulnának, szorúltságaimból vezess ki engem!
18 Vide humilitatem meam et laborem meum, et dimitte universa delicta mea.
Lásd nyomorúságomat és szenvedésemet és bocsásd meg mind a vétkeimet.
19 Respice inimicos meos, quoniam multiplicati sunt, et odio iniquo oderunt me.
Lásd ellenségeimet, hogy sokan vannak, és erőszakot tevő gyűlölettel gyűlölnek engem.
20 Custodi animam meam, et erue me: non erubescam, quoniam speravi in te.
Őrizd meg lelkemet és ments meg engem, ne szégyenüljek meg, mert benned van menedékem.
21 Innocentes et recti adhæserunt mihi, quia sustinui te.
Gáncstalanság és egyenesség óvjanak meg engem, mert téged reméllek.
22 Libera, Deus, Israël ex omnibus tribulationibus suis.
Váltsd meg, Isten, Izraélt mind a szorongásaiból!
