Psalmorum 2

1 Quare fremuerunt gentes, et populi meditati sunt inania? Astiterunt reges terræ, et principes convenerunt in unum adversus Dominum, et adversus christum ejus.

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 Dirumpamus vincula eorum, et projiciamus a nobis jugum ipsorum.

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 Qui habitat in cælis irridebit eos, et Dominus subsannabit eos.

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 Tunc loquetur ad eos in ira sua, et in furore suo conturbabit eos.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion, montem sanctum ejus, prædicans præceptum ejus.

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 Dominus dixit ad me: Filius meus es tu; ego hodie genui te.

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem tuam terminos terræ.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 Reges eos in virga ferrea, et tamquam vas figuli confringes eos.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 Et nunc, reges, intelligite; erudimini, qui judicatis terram.

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 Servite Domino in timore, et exsultate ei cum tremore.

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Apprehendite disciplinam, nequando irascatur Dominus, et pereatis de via justa.

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Cum exarserit in brevi ira ejus, beati omnes qui confidunt in eo.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!