Psalmorum 2

1 Quare fremuerunt gentes, et populi meditati sunt inania? Astiterunt reges terræ, et principes convenerunt in unum adversus Dominum, et adversus christum ejus.

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 Dirumpamus vincula eorum, et projiciamus a nobis jugum ipsorum.

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 Qui habitat in cælis irridebit eos, et Dominus subsannabit eos.

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 Tunc loquetur ad eos in ira sua, et in furore suo conturbabit eos.

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion, montem sanctum ejus, prædicans præceptum ejus.

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 Dominus dixit ad me: Filius meus es tu; ego hodie genui te.

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem tuam terminos terræ.

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 Reges eos in virga ferrea, et tamquam vas figuli confringes eos.

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 Et nunc, reges, intelligite; erudimini, qui judicatis terram.

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 Servite Domino in timore, et exsultate ei cum tremore.

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 Apprehendite disciplinam, nequando irascatur Dominus, et pereatis de via justa.

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 Cum exarserit in brevi ira ejus, beati omnes qui confidunt in eo.

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!