Psalmorum 17

1 Oratio David. Exaudi, Domine, justitiam meam; intende deprecationem meam. Auribus percipe orationem meam, non in labiis dolosis.

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

2 De vultu tuo judicium meum prodeat; oculi tui videant æquitates.

A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

3 Probasti cor meum, et visitasti nocte; igne me examinasti, et non est inventa in me iniquitas.

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

4 Ut non loquatur os meum opera hominum: propter verba labiorum tuorum, ego custodivi vias duras.

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

5 Perfice gressus meos in semitis tuis, ut non moveantur vestigia mea.

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

6 Ego clamavi, quoniam exaudisti me, Deus; inclina aurem tuam mihi, et exaudi verba mea.

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

7 Mirifica misericordias tuas, qui salvos facis sperantes in te.

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

8 A resistentibus dexteræ tuæ custodi me ut pupillam oculi. Sub umbra alarum tuarum protege me

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

9 a facie impiorum qui me afflixerunt. Inimici mei animam meam circumdederunt;

A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

10 adipem suum concluserunt: os eorum locutum est superbiam.

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

11 Projicientes me nunc circumdederunt me; oculos suos statuerunt declinare in terram.

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

12 Susceperunt me sicut leo paratus ad prædam, et sicut catulus leonis habitans in abditis.

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

13 Exsurge, Domine: præveni eum, et supplanta eum: eripe animam meam ab impio; frameam tuam

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

14 ab inimicis manus tuæ. Domine, a paucis de terra divide eos in vita eorum; de absconditis tuis adimpletus est venter eorum. Saturati sunt filiis, et dimiserunt reliquias suas parvulis suis.

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

15 Ego autem in justitia apparebo conspectui tuo; satiabor cum apparuerit gloria tua.

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.