< Psalmorum 144 >
1 Psalmus David. Adversus Goliath. Benedictus Dominus Deus meus, qui docet manus meas ad prælium, et digitos meos ad bellum.
Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.
2 Misericordia mea et refugium meum; susceptor meus et liberator meus; protector meus, et in ipso speravi, qui subdit populum meum sub me.
Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
3 Domine, quid est homo, quia innotuisti ei? aut filius hominis, quia reputas eum?
Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
4 Homo vanitati similis factus est; dies ejus sicut umbra prætereunt.
Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.
5 Domine, inclina cælos tuos, et descende; tange montes, et fumigabunt.
Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
6 Fulgura coruscationem, et dissipabis eos; emitte sagittas tuas, et conturbabis eos.
hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
7 Emitte manum tuam de alto: eripe me, et libera me de aquis multis, de manu filiorum alienorum:
Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
8 quorum os locutum est vanitatem, et dextera eorum dextera iniquitatis.
kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
9 Deus, canticum novum cantabo tibi; in psalterio decachordo psallam tibi.
Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.
10 Qui das salutem regibus, qui redemisti David servum tuum de gladio maligno,
Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
11 eripe me, et erue me de manu filiorum alienorum, quorum os locutum est vanitatem, et dextera eorum dextera iniquitatis.
ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
12 Quorum filii sicut novellæ plantationes in juventute sua; filiæ eorum compositæ, circumornatæ ut similitudo templi.
A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
13 Promptuaria eorum plena, eructantia ex hoc in illud; oves eorum fœtosæ, abundantes in egressibus suis;
csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;
14 boves eorum crassæ. Non est ruina maceriæ, neque transitus, neque clamor in plateis eorum.
ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:
15 Beatum dixerunt populum cui hæc sunt; beatus populus cujus Dominus Deus ejus.
boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!