Psalmorum 119
1 Alleluja. Beati immaculati in via, qui ambulant in lege Domini.
Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
2 Beati qui scrutantur testimonia ejus; in toto corde exquirunt eum.
Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
3 Non enim qui operantur iniquitatem in viis ejus ambulaverunt.
nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
4 Tu mandasti mandata tua custodiri nimis.
Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
5 Utinam dirigantur viæ meæ ad custodiendas justificationes tuas.
Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
6 Tunc non confundar, cum perspexero in omnibus mandatis tuis.
Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
7 Confitebor tibi in directione cordis, in eo quod didici judicia justitiæ tuæ.
Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.
8 Justificationes tuas custodiam; non me derelinquas usquequaque.
Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
9 In quo corrigit adolescentior viam suam? in custodiendo sermones tuos.
Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
10 In toto corde meo exquisivi te; ne repellas me a mandatis tuis.
Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
11 In corde meo abscondi eloquia tua, ut non peccem tibi.
Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Benedictus es, Domine; doce me justificationes tuas.
Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
13 In labiis meis pronuntiavi omnia judicia oris tui.
Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.
14 In via testimoniorum tuorum delectatus sum, sicut in omnibus divitiis.
Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
15 In mandatis tuis exercebor, et considerabo vias tuas.
Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
16 In justificationibus tuis meditabor: non obliviscar sermones tuos.
Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
17 Retribue servo tuo, vivifica me, et custodiam sermones tuos.
Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
18 Revela oculos meos, et considerabo mirabilia de lege tua.
Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
19 Incola ego sum in terra: non abscondas a me mandata tua.
Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
20 Concupivit anima mea desiderare justificationes tuas in omni tempore.
Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.
21 Increpasti superbos; maledicti qui declinant a mandatis tuis.
Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
22 Aufer a me opprobrium et contemptum, quia testimonia tua exquisivi.
Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
23 Etenim sederunt principes, et adversum me loquebantur; servus autem tuus exercebatur in justificationibus tuis.
Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
24 Nam et testimonia tua meditatio mea est, et consilium meum justificationes tuæ.
Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
25 Adhæsit pavimento anima mea: vivifica me secundum verbum tuum.
A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
26 Vias meas enuntiavi, et exaudisti me; doce me justificationes tuas.
Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
27 Viam justificationum tuarum instrue me, et exercebor in mirabilibus tuis.
Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
28 Dormitavit anima mea præ tædio: confirma me in verbis tuis.
Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
29 Viam iniquitatis amove a me, et de lege tua miserere mei.
Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
30 Viam veritatis elegi; judicia tua non sum oblitus.
Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.
31 Adhæsi testimoniis tuis, Domine; noli me confundere.
Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
32 Viam mandatorum tuorum cucurri, cum dilatasti cor meum.
Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
33 Legem pone mihi, Domine, viam justificationum tuarum, et exquiram eam semper.
Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
34 Da mihi intellectum, et scrutabor legem tuam, et custodiam illam in toto corde meo.
Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
35 Deduc me in semitam mandatorum tuorum, quia ipsam volui.
Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
36 Inclina cor meum in testimonia tua, et non in avaritiam.
Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
37 Averte oculos meos, ne videant vanitatem; in via tua vivifica me.
Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
38 Statue servo tuo eloquium tuum in timore tuo.
Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
39 Amputa opprobrium meum quod suspicatus sum, quia judicia tua jucunda.
Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
40 Ecce concupivi mandata tua: in æquitate tua vivifica me.
Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
41 Et veniat super me misericordia tua, Domine; salutare tuum secundum eloquium tuum.
Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
42 Et respondebo exprobrantibus mihi verbum, quia speravi in sermonibus tuis.
Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
43 Et ne auferas de ore meo verbum veritatis usquequaque, quia in judiciis tuis supersperavi.
Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
44 Et custodiam legem tuam semper, in sæculum et in sæculum sæculi.
Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
45 Et ambulabam in latitudine, quia mandata tua exquisivi.
Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
46 Et loquebar in testimoniis tuis in conspectu regum, et non confundebar.
Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
47 Et meditabar in mandatis tuis, quæ dilexi.
Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
48 Et levavi manus meas ad mandata tua, quæ dilexi, et exercebar in justificationibus tuis.
s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
49 Memor esto verbi tui servo tuo, in quo mihi spem dedisti.
Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
50 Hæc me consolata est in humilitate mea, quia eloquium tuum vivificavit me.
Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
51 Superbi inique agebant usquequaque; a lege autem tua non declinavi.
Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
52 Memor fui judiciorum tuorum a sæculo, Domine, et consolatus sum.
Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
53 Defectio tenuit me, pro peccatoribus derelinquentibus legem tuam.
Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
54 Cantabiles mihi erant justificationes tuæ in loco peregrinationis meæ.
Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
55 Memor fui nocte nominis tui, Domine, et custodivi legem tuam.
Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
56 Hæc facta est mihi, quia justificationes tuas exquisivi.
Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
57 Portio mea, Domine, dixi custodire legem tuam.
Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
58 Deprecatus sum faciem tuam in toto corde meo; miserere mei secundum eloquium tuum.
Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
59 Cogitavi vias meas, et converti pedes meos in testimonia tua.
Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
60 Paratus sum, et non sum turbatus, ut custodiam mandata tua.
Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
61 Funes peccatorum circumplexi sunt me, et legem tuam non sum oblitus.
Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
62 Media nocte surgebam ad confitendum tibi, super judicia justificationis tuæ.
Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
63 Particeps ego sum omnium timentium te, et custodientium mandata tua.
Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
64 Misericordia tua, Domine, plena est terra; justificationes tuas doce me.
Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
65 Bonitatem fecisti cum servo tuo, Domine, secundum verbum tuum.
Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
66 Bonitatem, et disciplinam, et scientiam doce me, quia mandatis tuis credidi.
Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
67 Priusquam humiliarer ego deliqui: propterea eloquium tuum custodivi.
Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
68 Bonus es tu, et in bonitate tua doce me justificationes tuas.
Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
69 Multiplicata est super me iniquitas superborum; ego autem in toto corde meo scrutabor mandata tua.
Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
70 Coagulatum est sicut lac cor eorum; ego vero legem tuam meditatus sum.
Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
71 Bonum mihi quia humiliasti me, ut discam justificationes tuas.
Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
72 Bonum mihi lex oris tui, super millia auri et argenti.
Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
73 Manus tuæ fecerunt me, et plasmaverunt me: da mihi intellectum, et discam mandata tua.
Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
74 Qui timent te videbunt me et lætabuntur, quia in verba tua supersperavi.
Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
75 Cognovi, Domine, quia æquitas judicia tua, et in veritate tua humiliasti me.
Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
76 Fiat misericordia tua ut consoletur me, secundum eloquium tuum servo tuo.
Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
77 Veniant mihi miserationes tuæ, et vivam, quia lex tua meditatio mea est.
Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
78 Confundantur superbi, quia injuste iniquitatem fecerunt in me; ego autem exercebor in mandatis tuis.
Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
79 Convertantur mihi timentes te, et qui noverunt testimonia tua.
Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
80 Fiat cor meum immaculatum in justificationibus tuis, ut non confundar.
Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
81 Defecit in salutare tuum anima mea, et in verbum tuum supersperavi.
Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
82 Defecerunt oculi mei in eloquium tuum, dicentes: Quando consolaberis me?
Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
83 Quia factus sum sicut uter in pruina; justificationes tuas non sum oblitus.
Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
84 Quot sunt dies servi tui? quando facies de persequentibus me judicium?
Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
85 Narraverunt mihi iniqui fabulationes, sed non ut lex tua.
vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
86 Omnia mandata tua veritas: inique persecuti sunt me, adjuva me.
Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
87 Paulominus consummaverunt me in terra; ego autem non dereliqui mandata tua.
Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
88 Secundum misericordiam tuam vivifica me, et custodiam testimonia oris tui.
Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
89 In æternum, Domine, verbum tuum permanet in cælo.
Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
90 In generationem et generationem veritas tua; fundasti terram, et permanet.
Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
91 Ordinatione tua perseverat dies, quoniam omnia serviunt tibi.
Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
92 Nisi quod lex tua meditatio mea est, tunc forte periissem in humilitate mea.
Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
93 In æternum non obliviscar justificationes tuas, quia in ipsis vivificasti me.
Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
94 Tuus sum ego; salvum me fac: quoniam justificationes tuas exquisivi.
Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
95 Me exspectaverunt peccatores ut perderent me; testimonia tua intellexi.
Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
96 Omnis consummationis vidi finem, latum mandatum tuum nimis.
Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
97 Quomodo dilexi legem tuam, Domine! tota die meditatio mea est.
Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
98 Super inimicos meos prudentem me fecisti mandato tuo, quia in æternum mihi est.
Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
99 Super omnes docentes me intellexi, quia testimonia tua meditatio mea est.
Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
100 Super senes intellexi, quia mandata tua quæsivi.
Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
101 Ab omni via mala prohibui pedes meos, ut custodiam verba tua.
Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
102 A judiciis tuis non declinavi, quia tu legem posuisti mihi.
Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
103 Quam dulcia faucibus meis eloquia tua! super mel ori meo.
Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
104 A mandatis tuis intellexi; propterea odivi omnem viam iniquitatis.
Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
105 Lucerna pedibus meis verbum tuum, et lumen semitis meis.
Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
106 Juravi et statui custodire judicia justitiæ tuæ.
Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
107 Humiliatus sum usquequaque, Domine; vivifica me secundum verbum tuum.
Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
108 Voluntaria oris mei beneplacita fac, Domine, et judicia tua doce me.
Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
109 Anima mea in manibus meis semper, et legem tuam non sum oblitus.
Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
110 Posuerunt peccatores laqueum mihi, et de mandatis tuis non erravi.
Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
111 Hæreditate acquisivi testimonia tua in æternum, quia exsultatio cordis mei sunt.
Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
112 Inclinavi cor meum ad faciendas justificationes tuas in æternum, propter retributionem.
Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
113 Iniquos odio habui, et legem tuam dilexi.
Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
114 Adjutor et susceptor meus es tu, et in verbum tuum supersperavi.
Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
115 Declinate a me, maligni, et scrutabor mandata Dei mei.
Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
116 Suscipe me secundum eloquium tuum, et vivam, et non confundas me ab exspectatione mea.
Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
117 Adjuva me, et salvus ero, et meditabor in justificationibus tuis semper.
Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
118 Sprevisti omnes discedentes a judiciis tuis, quia injusta cogitatio eorum.
Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
119 Prævaricantes reputavi omnes peccatores terræ; ideo dilexi testimonia tua.
Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
120 Confige timore tuo carnes meas; a judiciis enim tuis timui.
Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.
121 Feci judicium et justitiam: non tradas me calumniantibus me.
Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
122 Suscipe servum tuum in bonum: non calumnientur me superbi.
Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
123 Oculi mei defecerunt in salutare tuum, et in eloquium justitiæ tuæ.
Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
124 Fac cum servo tuo secundum misericordiam tuam, et justificationes tuas doce me.
Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
125 Servus tuus sum ego: da mihi intellectum, ut sciam testimonia tua.
Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
126 Tempus faciendi, Domine: dissipaverunt legem tuam.
Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
127 Ideo dilexi mandata tua super aurum et topazion.
Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
128 Propterea ad omnia mandata tua dirigebar; omnem viam iniquam odio habui.
Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
129 Mirabilia testimonia tua: ideo scrutata est ea anima mea.
Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
130 Declaratio sermonum tuorum illuminat, et intellectum dat parvulis.
Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
131 Os meum aperui, et attraxi spiritum: quia mandata tua desiderabam.
Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
132 Aspice in me, et miserere mei, secundum judicium diligentium nomen tuum.
Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
133 Gressus meos dirige secundum eloquium tuum, et non dominetur mei omnis injustitia.
Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
134 Redime me a calumniis hominum ut custodiam mandata tua.
Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
135 Faciem tuam illumina super servum tuum, et doce me justificationes tuas.
Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
136 Exitus aquarum deduxerunt oculi mei, quia non custodierunt legem tuam.
Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
137 Justus es, Domine, et rectum judicium tuum.
Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.
138 Mandasti justitiam testimonia tua, et veritatem tuam nimis.
Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
139 Tabescere me fecit zelus meus, quia obliti sunt verba tua inimici mei.
Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
140 Ignitum eloquium tuum vehementer, et servus tuus dilexit illud.
Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
141 Adolescentulus sum ego et contemptus; justificationes tuas non sum oblitus.
Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
142 Justitia tua, justitia in æternum, et lex tua veritas.
Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
143 Tribulatio et angustia invenerunt me; mandata tua meditatio mea est.
Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
144 Æquitas testimonia tua in æternum: intellectum da mihi, et vivam.
Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
145 Clamavi in toto corde meo: exaudi me, Domine; justificationes tuas requiram.
Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
146 Clamavi ad te; salvum me fac: ut custodiam mandata tua.
Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
147 Præveni in maturitate, et clamavi: quia in verba tua supersperavi.
Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
148 Prævenerunt oculi mei ad te diluculo, ut meditarer eloquia tua.
Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
149 Vocem meam audi secundum misericordiam tuam, Domine, et secundum judicium tuum vivifica me.
Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!
150 Appropinquaverunt persequentes me iniquitati: a lege autem tua longe facti sunt.
Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
151 Prope es tu, Domine, et omnes viæ tuæ veritas.
Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
152 Initio cognovi de testimoniis tuis, quia in æternum fundasti ea.
Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
153 Vide humilitatem meam, et eripe me, quia legem tuam non sum oblitus.
Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
154 Judica judicium meum, et redime me: propter eloquium tuum vivifica me.
Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
155 Longe a peccatoribus salus, quia justificationes tuas non exquisierunt.
Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
156 Misericordiæ tuæ multæ, Domine; secundum judicium tuum vivifica me.
Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!
157 Multi qui persequuntur me, et tribulant me; a testimoniis tuis non declinavi.
Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
158 Vidi prævaricantes et tabescebam, quia eloquia tua non custodierunt.
Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
159 Vide quoniam mandata tua dilexi, Domine: in misericordia tua vivifica me.
Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
160 Principium verborum tuorum veritas; in æternum omnia judicia justitiæ tuæ.
Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.
161 Principes persecuti sunt me gratis, et a verbis tuis formidavit cor meum.
Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
162 Lætabor ego super eloquia tua, sicut qui invenit spolia multa.
Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
163 Iniquitatem odio habui, et abominatus sum, legem autem tuam dilexi.
Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
164 Septies in die laudem dixi tibi, super judicia justitiæ tuæ.
Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
165 Pax multa diligentibus legem tuam, et non est illis scandalum.
Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
166 Exspectabam salutare tuum, Domine, et mandata tua dilexi.
Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
167 Custodivit anima mea testimonia tua, et dilexit ea vehementer.
Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
168 Servavi mandata tua et testimonia tua, quia omnes viæ meæ in conspectu tuo.
Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
169 Appropinquet deprecatio mea in conspectu tuo, Domine; juxta eloquium tuum da mihi intellectum.
Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
170 Intret postulatio mea in conspectu tuo; secundum eloquium tuum eripe me.
Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
171 Eructabunt labia mea hymnum, cum docueris me justificationes tuas.
Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
172 Pronuntiabit lingua mea eloquium tuum, quia omnia mandata tua æquitas.
Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
173 Fiat manus tua ut salvet me, quoniam mandata tua elegi.
Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
174 Concupivi salutare tuum, Domine, et lex tua meditatio mea est.
Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
175 Vivet anima mea, et laudabit te, et judicia tua adjuvabunt me.
Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
176 Erravi sicut ovis quæ periit: quære servum tuum, quia mandata tua non sum oblitus.
Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
