Psalmorum 103
1 Ipsi David. Benedic, anima mea, Domino, et omnia quæ intra me sunt nomini sancto ejus.
Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
2 Benedic, anima mea, Domino, et noli oblivisci omnes retributiones ejus.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
3 Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis; qui sanat omnes infirmitates tuas:
Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
4 qui redimit de interitu vitam tuam; qui coronat te in misericordia et miserationibus:
ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
5 qui replet in bonis desiderium tuum; renovabitur ut aquilæ juventus tua:
ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
6 faciens misericordias Dominus, et judicium omnibus injuriam patientibus.
Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
7 Notas fecit vias suas Moysi; filiis Israël voluntates suas.
Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
8 Miserator et misericors Dominus: longanimis, et multum misericors.
irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
9 Non in perpetuum irascetur, neque in æternum comminabitur.
Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
10 Non secundum peccata nostra fecit nobis, neque secundum iniquitates nostras retribuit nobis.
Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
11 Quoniam secundum altitudinem cæli a terra, corroboravit misericordiam suam super timentes se;
Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
12 quantum distat ortus ab occidente, longe fecit a nobis iniquitates nostras.
Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
13 Quomodo miseretur pater filiorum, misertus est Dominus timentibus se.
Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
14 Quoniam ipse cognovit figmentum nostrum; recordatus est quoniam pulvis sumus.
Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
15 Homo, sicut fœnum dies ejus; tamquam flos agri, sic efflorebit:
Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
16 quoniam spiritus pertransibit in illo, et non subsistet, et non cognoscet amplius locum suum.
mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
17 Misericordia autem Domini ab æterno, et usque in æternum super timentes eum. Et justitia illius in filios filiorum,
De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
18 his qui servant testamentum ejus, et memores sunt mandatorum ipsius ad faciendum ea.
azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
19 Dominus in cælo paravit sedem suam, et regnum ipsius omnibus dominabitur.
Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
20 Benedicite Domino, omnes angeli ejus: potentes virtute, facientes verbum illius, ad audiendam vocem sermonum ejus.
Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
21 Benedicite Domino, omnes virtutes ejus; ministri ejus, qui facitis voluntatem ejus.
Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
22 Benedicite Domino, omnia opera ejus: in omni loco dominationis ejus, benedic, anima mea, Domino.
Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!
