Proverbiorum 7
1 Fili mi, custodi sermones meos, et præcepta mea reconde tibi. Fili,
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 serva mandata mea, et vives; et legem meam quasi pupillam oculi tui:
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 liga eam in digitis tuis, scribe illam in tabulis cordis tui.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Dic sapientiæ: Soror mea es, et prudentiam voca amicam tuam:
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 ut custodiant te a muliere extranea, et ab aliena quæ verba sua dulcia facit.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 De fenestra enim domus meæ per cancellos prospexi,
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 et video parvulos; considero vecordem juvenem,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 qui transit per plateam juxta angulum et prope viam domus illius graditur:
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 in obscuro, advesperascente die, in noctis tenebris et caligine.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Et ecce occurrit illi mulier ornatu meretricio, præparata ad capiendas animas: garrula et vaga,
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 quietis impatiens, nec valens in domo consistere pedibus suis;
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 nunc foris, nunc in plateis, nunc juxta angulos insidians.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Apprehensumque deosculatur juvenem, et procaci vultu blanditur, dicens:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Victimas pro salute vovi; hodie reddidi vota mea:
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 idcirco egressa sum in occursum tuum, desiderans te videre, et reperi.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Intexui funibus lectulum meum; stravi tapetibus pictis ex Ægypto:
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 aspersi cubile meum myrrha, et aloë, et cinnamomo.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Veni, inebriemur uberibus, et fruamur cupitis amplexibus donec illucescat dies.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Non est enim vir in domo sua: abiit via longissima:
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 sacculum pecuniæ secum tulit; in die plenæ lunæ reversurus est in domum suam.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Irretivit eum multis sermonibus, et blanditiis labiorum protraxit illum.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Statim eam sequitur quasi bos ductus ad victimam, et quasi agnus lasciviens, et ignorans quod ad vincula stultus trahatur:
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 donec transfigat sagitta jecur ejus, velut si avis festinet ad laqueum, et nescit quod de periculo animæ illius agitur.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Nunc ergo, fili mi, audi me, et attende verbis oris mei.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Ne abstrahatur in viis illius mens tua, neque decipiaris semitis ejus;
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 multos enim vulneratos dejecit, et fortissimi quique interfecti sunt ab ea.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
