Proverbiorum 27
1 Ne glorieris in crastinum, ignorans quid superventura pariat dies.
Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
2 Laudet te alienus, et non os tuum; extraneus, et non labia tua.
Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
3 Grave est saxum, et onerosa arena, sed ira stulti utroque gravior.
Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
4 Ira non habet misericordiam nec erumpens furor, et impetum concitati ferre quis poterit?
A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?
5 Melior est manifesta correptio quam amor absconditus.
Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6 Meliora sunt vulnera diligentis quam fraudulenta oscula odientis.
Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.
7 Anima saturata calcabit favum, et anima esuriens etiam amarum pro dulci sumet.
A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
8 Sicut avis transmigrans de nido suo, sic vir qui derelinquit locum suum.
Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
9 Unguento et variis odoribus delectatur cor, et bonis amici consiliis anima dulcoratur.
Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
10 Amicum tuum et amicum patris tui ne dimiseris, et domum fratris tui ne ingrediaris in die afflictionis tuæ. Melior est vicinus juxta quam frater procul.
A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
11 Stude sapientiæ, fili mi, et lætifica cor meum, ut possis exprobranti respondere sermonem.
Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
12 Astutus videns malum, absconditus est: parvuli transeuntes sustinuerunt dispendia.
Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
13 Tolle vestimentum ejus qui spopondit pro extraneo, et pro alienis aufer ei pignus.
Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14 Qui benedicit proximo suo voce grandi, de nocte consurgens maledicenti similis erit.
A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15 Tecta perstillantia in die frigoris et litigiosa mulier comparantur.
A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16 Qui retinet eam quasi qui ventum teneat, et oleum dexteræ suæ vocabit.
Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
17 Ferrum ferro exacuitur, et homo exacuit faciem amici sui.
Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.
18 Qui servat ficum comedet fructus ejus, et qui custos est domini sui glorificabitur.
Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
19 Quomodo in aquis resplendent vultus prospicientium, sic corda hominum manifesta sunt prudentibus.
Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek. (Sheol h7585)
21 Quomodo probatur in conflatorio argentum et in fornace aurum, sic probatur homo ore laudantis. Cor iniqui inquirit mala, cor autem rectum inquirit scientiam.
Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.
22 Si contuderis stultum in pila quasi ptisanas feriente desuper pilo, non auferetur ab eo stultitia ejus.
Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.
23 Diligenter agnosce vultum pecoris tui, tuosque greges considera:
Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
24 non enim habebis jugiter potestatem, sed corona tribuetur in generationem et generationem.
Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?
25 Aperta sunt prata, et apparuerunt herbæ virentes, et collecta sunt fœna de montibus.
Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:
26 Agni ad vestimentum tuum, et hædi ad agri pretium.
Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
27 Sufficiat tibi lac caprarum in cibos tuos, et in necessaria domus tuæ, et ad victum ancillis tuis.
És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.
