Proverbiorum 22
1 Melius est nomen bonum quam divitiæ multæ; super argentum et aurum gratia bona.
Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.
2 Dives et pauper obviaverunt sibi: utriusque operator est Dominus.
A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzi.
3 Callidus vidit malum, et abscondit se; innocens pertransiit, et afflictus est damno.
Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.
4 Finis modestiæ timor Domini, divitiæ, et gloria, et vita.
Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.
5 Arma et gladii in via perversi; custos autem animæ suæ longe recedit ab eis.
Tövisek és tőrök vannak a gonosznak útában; a ki megőrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.
6 Proverbium est: adolescens juxta viam suam; etiam cum senuerit, non recedet ab ea.
Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.
7 Dives pauperibus imperat, et qui accipit mutuum servus est fœnerantis.
A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak.
8 Qui seminat iniquitatem metet mala, et virga iræ suæ consummabitur.
A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az ő haragjának vesszeje megtöretik.
9 Qui pronus est ad misericordiam benedicetur: de panibus enim suis dedit pauperi. Victoriam et honorem acquiret qui dat munera; animam autem aufert accipientium.
Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek.
10 Ejice derisorem, et exibit cum eo jurgium, cessabuntque causæ et contumeliæ.
Űzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.
11 Qui diligit cordis munditiam, propter gratiam labiorum suorum habebit amicum regem.
A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.
12 Oculi Domini custodiunt scientiam, et supplantantur verba iniqui.
Az Úrnak szemei megőrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.
13 Dicit piger: Leo est foris; in medio platearum occidendus sum.
A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.
14 Fovea profunda os alienæ: cui iratus est Dominus, incidet in eam.
Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.
15 Stultitia colligata est in corde pueri, et virga disciplinæ fugabit eam.
A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt.
16 Qui calumniatur pauperem ut augeat divitias suas, dabit ipse ditiori, et egebit.
A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ő marháját; a ki ád a gazdagnak: végre szűkölködésre jut.
17 Inclina aurem tuam, et audi verba sapientium: appone autem cor ad doctrinam meam,
Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.
18 quæ pulchra erit tibi cum servaveris eam in ventre tuo, et redundabit in labiis tuis:
Mert gyönyörűséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!
19 ut sit in Domino fiducia tua, unde et ostendi eam tibi hodie.
Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.
20 Ecce descripsi eam tibi tripliciter, in cogitationibus et scientia:
Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?
21 ut ostenderem tibi firmitatem et eloquia veritatis, respondere ex his illis qui miserunt te.
Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldőidnek.
22 Non facias violentiam pauperi quia pauper est, neque conteras egenum in porta:
Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ő; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;
23 quia judicabit Dominus causam ejus, et configet eos qui confixerunt animam ejus.
Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az ő kirablóik életét elragadja.
24 Noli esse amicus homini iracundo, neque ambules cum viro furioso:
Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj;
25 ne forte discas semitas ejus, et sumas scandalum animæ tuæ.
Hogy el ne tanuld az ő útait, és tőrt ne keress tennen magadnak.
26 Noli esse cum his qui defigunt manus suas, et qui vades se offerunt pro debitis:
Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.
27 si enim non habes unde restituas, quid causæ est ut tollat operimentum de cubili tuo?
Ha nincs néked miből megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?
28 Ne transgrediaris terminos antiquos, quos posuerunt patres tui.
Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.
29 Vidisti virum velocem in opere suo? coram regibus stabit, nec erit ante ignobiles.
Láttál-é az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között.
