Proverbiorum 16
1 Hominis est animam præparare, et Domini gubernare linguam.
Az emberéi a szívnek szándékai, de az Örökkévalótól való a nyelv felelete.
2 Omnes viæ hominis patent oculis ejus; spirituum ponderator est Dominus.
Mindenik útja az embernek tiszta az ő szemében, de az elméket meghatározza az Örökkévaló.
3 Revela Domino opera tua, et dirigentur cogitationes tuæ.
Hárítsd az Örökkévalóra dolgaidat, és majd megszilárdulnak gondolataid.
4 Universa propter semetipsum operatus est Dominus; impium quoque ad diem malum.
Mindet a maga czéljára alkotta az Örökkévaló, és a gonoszt is a bajnak napjára.
5 Abominatio Domini est omnis arrogans; etiamsi manus ad manum fuerit, non est innocens. Initium viæ bonæ facere justitiam; accepta est autem apud Deum magis quam immolare hostias.
Az Örökkévaló utálata minden büszke szívű; kezet kézre, nem marad büntetlenül.
6 Misericordia et veritate redimitur iniquitas, et in timore Domini declinatur a malo.
Szeretettel és hűséggel megengeszteltetik a bűn, és istenfélelem által távozunk a rossztól.
7 Cum placuerint Domino viæ hominis, inimicos quoque ejus convertet ad pacem.
Midőn kedveli az Örökkévaló a férfi útjait, ellenségeit is megbékélteti vele.
8 Melius est parum cum justitia quam multi fructus cum iniquitate.
Jobb kevés igazsággal, mint termések bősége jog nélkül.
9 Cor hominis disponit viam suam, sed Domini est dirigere gressus ejus.
Az ember szíve kigondolja útját, de az Örökkévaló igazítja lépését.
10 Divinatio in labiis regis; in judicio non errabit os ejus.
Varázs van királynak ajkain: az ítéletben ne vétsen szája.
11 Pondus et statera judicia Domini sunt, et opera ejus omnes lapides sacculi.
Jogos mérleg és serpenyő az Örökkévalóé, az ő műve minden súlykő a zacskóban.
12 Abominabiles regi qui agunt impie, quoniam justitia firmatur solium.
Királyoknak utálata gonoszságot cselekedni, mert igazság által szilárdul meg a trón.
13 Voluntas regum labia justa; qui recta loquitur diligetur.
Királyoknak kedve az igazság ajkai; s a ki egyeneset beszél, azt szereti.
14 Indignatio regis nuntii mortis, et vir sapiens placabit eam.
Királynak indulata: halál követei, de bölcs ember megengeszteli azt.
15 In hilaritate vultus regis vita, et clementia ejus quasi imber serotinus.
Király arczának világosságában élet van, és jóakarata olyan mint a tavaszi eső felhője.
16 Posside sapientiam, quia auro melior est, et acquire prudentiam, quia pretiosior est argento.
Bölcsességet szerezni mennyivel jobb az aranynál, és értelmet szerezni becsesebb az ezüstnél.
17 Semita justorum declinat mala; custos animæ suæ servat viam suam.
Az egyenesek pályája: távozni a rossztól; lelkét őrzi meg, a ki megóvja útját.
18 Contritionem præcedit superbia, et ante ruinam exaltatur spiritus.
Romlás előtt jár a gőg, és botlás előtt lélek büszkesége.
19 Melius est humiliari cum mitibus quam dividere spolia cum superbis.
Jobb alázatos lelkűnek lenni szerények közt, mint zsákmányt osztani gőgösökkel.
20 Eruditus in verbo reperiet bona, et qui sperat in Domino beatus est.
A ki ügyel az igére, jót fog találni, s a ki az Örökkévalóban bízik, boldog az!
21 Qui sapiens est corde appellabitur prudens, et qui dulcis eloquio majora percipiet.
A bölcsszívűt nevezik értelmesnek, s az ajkak édessége gyarapítja a tanulságot.
22 Fons vitæ eruditio possidentis; doctrina stultorum fatuitas.
Életforrás az ész a gazdájának, s az oktalanok fenyítése az oktalanság.
23 Cor sapientis erudiet os ejus, et labiis ejus addet gratiam.
A bölcsnek szíve oktatja száját és ajkain gyarapítja a tanulságot.
24 Favus mellis composita verba; dulcedo animæ sanitas ossium.
Színméz a kellemes beszéd, édes a léleknek és gyógyítás a csontnak.
25 Est via quæ videtur homini recta, et novissima ejus ducunt ad mortem.
Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.
26 Anima laborantis laborat sibi, quia compulit eum os suum.
A dolgozónak vágya dolgozott érette, mert szorította őt a szája.
27 Vir impius fodit malum, et in labiis ejus ignis ardescit.
Az alávaló ember veszedelmet ás, ajkán pedig mintha égető tűz volna.
28 Homo perversus suscitat lites, et verbosus separat principes.
A ferdeség embere viszályt indít, és a suttogó barátot választ el.
29 Vir iniquus lactat amicum suum, et ducit eum per viam non bonam.
Az erőszak embere elcsábítja felebarátját, hogy vezesse őt úton, mely nem jó.
30 Qui attonitis oculis cogitat prava, mordens labia sua perficit malum.
A ki behunyja szemeit, hogy ferdeséget gondoljon ki, a ki fintorgatja ajkait: elhatározta a rosszat.
31 Corona dignitatis senectus, quæ in viis justitiæ reperietur.
Díszes korona az ősz haj, igazság útján találtatik.
32 Melior est patiens viro forti, et qui dominatur animo suo expugnatore urbium.
Jobb a hosszantűrő, mint a hős, és az indulatán uralkodó, mint a ki várost vesz be.
33 Sortes mittuntur in sinum, sed a Domino temperantur.
Ölbe vetik a sorsot, de az Örökkévalótól való minden ítélete.
