Proverbiorum 14
1 Sapiens mulier ædificat domum suam; insipiens exstructam quoque manibus destruet.
Az asszonyok legbölcsebbike fölépítette házát, de az oktalanság önkezeivel lerontja.
2 Ambulans recto itinere, et timens Deum, despicitur ab eo qui infami graditur via.
Egyenességében jár, a ki az Örökkévalót féli, de álnok az útjain, a ki őt megveti.
3 In ore stulti virga superbiæ; labia autem sapientium custodiunt eos.
Az oktalannak szájában a gőgnek vesszeje van, de a bölcsek ajkai megőrzik őket,
4 Ubi non sunt boves, præsepe vacuum est; ubi autem plurimæ segetes, ibi manifesta est fortitudo bovis.
Ökrök híján tiszta a jászol, de termések bősége a marha erejében van.
5 Testis fidelis non mentitur; profert autem mendacium dolosus testis.
Hűséges tanú nem hazudik, de hazugságokat terjeszt hazug tanú.
6 Quærit derisor sapientiam, et non invenit; doctrina prudentium facilis.
Keresett a csúfoló bölcsességet, de nincs, az értelmesnek azonban könnyű a tudás.
7 Vade contra virum stultum, et nescit labia prudentiæ.
Menj el a balga ember közeléből, és nem ismerted meg tudásnak ajkait,
8 Sapientia callidi est intelligere viam suam, et imprudentia stultorum errans.
Az okosnak bölcsessége: érteni az útját, de a balgák oktatalansága csalárdság.
9 Stultus illudet peccatum, et inter justos morabitur gratia.
Az oktalanok közt tolmács a bűn és az egyenesek közt a jóakarat.
10 Cor quod novit amaritudinem animæ suæ, in gaudio ejus non miscebitur extraneus.
A szív ismeri önmagának keservét, és örömébe nem vegyül idegen.
11 Domus impiorum delebitur: tabernacula vero justorum germinabunt.
A gonoszok háza megsemmisül, de az egyenesek sátra virul.
12 Est via quæ videtur homini justa, novissima autem ejus deducunt ad mortem.
Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.
13 Risus dolore miscebitur, et extrema gaudii luctus occupat.
Nevetés közt is fájhat a szív, és az örömnek vége bánat.
14 Viis suis replebitur stultus, et super eum erit vir bonus.
Saját útjaiból lakik jól a tévedt szívű, az övéiből a jó ember.
15 Innocens credit omni verbo; astutus considerat gressus suos. Filio doloso nihil erit boni; servo autem sapienti prosperi erunt actus, et dirigetur via ejus.
Az együgyű minden szónak hisz, de az okos ügyel lépésére.
16 Sapiens timet, et declinat a malo; stultus transilit, et confidit.
A bölcs fél és kerüli a rosszat, de a balga fölháborodik és elbizakodik.
17 Impatiens operabitur stultitiam, et vir versutus odiosus est.
A hirtelen haragú oktalanságot követ el, és a fondorlatok embere meggyűlöltetik.
18 Possidebunt parvuli stultitiam, et exspectabunt astuti scientiam.
Birtokul nyertek az együgyűek oktalanságot, de az okosok körülfogják a tudást.
19 Jacebunt mali ante bonos, et impii ante portas justorum.
Legörnyedtek a rosszak a jók előtt és a gonoszok az igaznak kapuinál.
20 Etiam proximo suo pauper odiosus erit: amici vero divitum multi.
Társánál is gyűlöletessé válik a szegény, de a gazdagnak barátai sokan vannak.
21 Qui despicit proximum suum peccat; qui autem miseretur pauperis beatus erit. Qui credit in Domino misericordiam diligit.
A ki gúnyolódik felebarátján, vétkezik, de a ki könyörül a szegényeken, boldog az.
22 Errant qui operantur malum; misericordia et veritas præparant bona.
Nemde eltévelyegnek a rosszat koholók, de szeretetet és hűséget találnak a jót koholók.
23 In omni opere erit abundantia; ubi autem verba sunt plurima, ibi frequenter egestas.
Minden fáradalomból nyereség származik, de az ajkak beszédje csak hiányra visz.
24 Corona sapientium divitiæ eorum; fatuitas stultorum imprudentia.
A bölcsek koronája a gazdagságuk, a balgák oktalansága oktalanság.
25 Liberat animas testis fidelis, et profert mendacia versipellis.
Lelkeket ment meg az igaz tanú, de hazugságokat terjeszt a csalárd.
26 In timore Domini fiducia fortitudinis, et filiis ejus erit spes.
Az istenfélelemben erős bizalom van, fiainak is menedékük lesz.
27 Timor Domini fons vitæ, ut declinent a ruina mortis.
Az istenfélelem életforrás, hogy távozzunk a halál tőreitől.
28 In multitudine populi dignitas regis, et in paucitate plebis ignominia principis.
Abban, hogy sok a nép, van a király dísze, és a nemzet fogytában a fejedelem rettegése.
29 Qui patiens est multa gubernatur prudentia; qui autem impatiens est exaltat stultitiam suam.
A késedelmes haragú nagy értelmességű, de a hirtelen indulatú oktalanságot visz el.
30 Vita carnium sanitas cordis; putredo ossium invidia.
A testnek élete a szelíd szív, de a csontok rothadása a vakbuzgalom.
31 Qui calumniatur egentem exprobrat factori ejus; honorat autem eum qui miseretur pauperis.
A ki nyomorgatja a szegényt, az káromolta alkotóját, de tiszteli őt, a ki könyörül a szűkölködőn.
32 In malitia sua expelletur impius: sperat autem justus in morte sua.
Szerencsétlenségében eltaszíttatik a gonosz, de halálakor is bízik az igaz.
33 In corde prudentis requiescit sapientia, et indoctos quosque erudiet.
Az értelmesnek szívében bölcsesség nyugszik, de a balgák közepében kitudódik.
34 Justitia elevat gentem; miseros autem facit populos peccatum.
Igazság felemeli a nemzetet, de a népek gyalázata a vétek.
35 Acceptus est regi minister intelligens; iracundiam ejus inutilis sustinebit.
A király jóakarata az eszes szolgáé, de haragja lesz a szégyenletesé.
