Mattheum 22
1 Et respondens Jesus, dixit iterum in parabolis eis, dicens:
És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
2 Simile factum est regnum cælorum homini regi, qui fecit nuptias filio suo.
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
3 Et misit servos suos vocare invitatos ad nuptias, et nolebant venire.
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
4 Iterum misit alios servos, dicens: Dicite invitatis: Ecce prandium meum paravi, tauri mei et altilia occisa sunt, et omnia parata: venite ad nuptias.
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
5 Illi autem neglexerunt: et abierunt, alius in villam suam, alius vero ad negotiationem suam:
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
6 reliqui vero tenuerunt servos ejus, et contumeliis affectos occiderunt.
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
7 Rex autem cum audisset, iratus est: et missis exercitibus suis, perdidit homicidas illos, et civitatem illorum succendit.
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
8 Tunc ait servis suis: Nuptiæ quidem paratæ sunt, sed qui invitati erant, non fuerunt digni:
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
9 ite ergo ad exitus viarum, et quoscumque inveneritis, vocate ad nuptias.
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
10 Et egressi servi ejus in vias, congregaverunt omnes quos invenerunt, malos et bonos: et impletæ sunt nuptiæ discumbentium.
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
11 Intravit autem rex ut videret discumbentes, et vidit ibi hominem non vestitum veste nuptiali.
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
12 Et ait illi: Amice, quomodo huc intrasti non habens vestem nuptialem? At ille obmutuit.
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
13 Tunc dicit rex ministris: Ligatis manibus et pedibus ejus, mittite eum in tenebras exteriores: ibi erit fletus et stridor dentium.
Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
14 Multi enim sunt vocati, pauci vero electi.
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
15 Tunc abeuntes pharisæi, consilium inierunt ut caperent eum in sermone.
Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
16 Et mittunt ei discipulos suos cum Herodianis, dicentes: Magister, scimus quia verax es, et viam Dei in veritate doces, et non est tibi cura de aliquo: non enim respicis personam hominum:
És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
17 dic ergo nobis quid tibi videtur, licet censum dare Cæsari, an non?
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
18 Cognita autem Jesus nequitia eorum, ait: Quid me tentatis, hypocritæ?
Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
19 ostendite mihi numisma census. At illi obtulerunt ei denarium.
Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
20 Et ait illis Jesus: Cujus est imago hæc, et superscriptio?
És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
21 Dicunt ei: Cæsaris. Tunc ait illis: Reddite ergo quæ sunt Cæsaris, Cæsari: et quæ sunt Dei, Deo.
Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
22 Et audientes mirati sunt, et relicto eo abierunt.
És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
23 In illo die accesserunt ad eum sadducæi, qui dicunt non esse resurrectionem: et interrogaverunt eum,
Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
24 dicentes: Magister, Moyses dixit: Si quis mortuus fuerit non habens filium, ut ducat frater ejus uxorem illius, et suscitet semen fratri suo.
Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
25 Erant autem apud nos septem fratres: et primus, uxore ducta, defunctus est: et non habens semen, reliquit uxorem suam fratri suo.
Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
26 Similiter secundus, et tertius usque ad septimum.
Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
27 Novissime autem omnium et mulier defuncta est.
Legutoljára pedig az asszony is meghala.
28 In resurrectione ergo cujus erit de septem uxor? omnes enim habuerunt eam.
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
29 Respondens autem Jesus, ait illis: Erratis nescientes Scripturas, neque virtutem Dei.
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30 In resurrectione enim neque nubent, neque nubentur: sed erunt sicut angeli Dei in cælo.
Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31 De resurrectione autem mortuorum non legistis quod dictum est a Deo dicente vobis:
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
32 Ego sum Deus Abraham, et Deus Isaac, et Deus Jacob? Non est Deus mortuorum, sed viventium.
Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
33 Et audientes turbæ, mirabantur in doctrina ejus.
És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
34 Pharisæi autem audientes quod silentium imposuisset sadducæis, convenerunt in unum:
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
35 et interrogavit eum unus ex eis legis doctor, tentans eum:
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36 Magister, quod est mandatum magnum in lege?
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37 Ait illi Jesus: Diliges Dominum Deum tuum ex toto corde tuo, et in tota anima tua, et in tota mente tua.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38 Hoc est maximum, et primum mandatum.
Ez az első és nagy parancsolat.
39 Secundum autem simile est huic: Diliges proximum tuum, sicut teipsum.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40 In his duobus mandatis universa lex pendet, et prophetæ.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
41 Congregatis autem pharisæis, interrogavit eos Jesus,
Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
42 dicens: Quid vobis videtur de Christo? cujus filius est? Dicunt ei: David.
Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
43 Ait illis: Quomodo ergo David in spiritu vocat eum Dominum, dicens:
Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
44 Dixit Dominus Domino meo: Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuorum?
Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
45 Si ergo David vocat eum Dominum, quomodo filius ejus est?
Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
46 Et nemo poterat ei respondere verbum: neque ausus fuit quisquam ex illa die eum amplius interrogare.
És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
