Lamentationes 3
1 Ego vir videns paupertatem meam in virga indignationis ejus.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Me minavit, et adduxit in tenebras, et non in lucem.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Tantum in me vertit et convertit manum suam tota die.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 Vetustam fecit pellem meam et carnem meam; contrivit ossa mea.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 Ædificavit in gyro meo, et circumdedit me felle et labore.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 In tenebrosis collocavit me, quasi mortuos sempiternos.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Circumædificavit adversum me, ut non egrediar; aggravavit compedem meum.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Sed et cum clamavero, et rogavero, exclusit orationem meam.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Conclusit vias meas lapidibus quadris; semitas meas subvertit.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 Ursus insidians factus est mihi, leo in absconditis.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 Semitas meas subvertit, et confregit me; posuit me desolatam.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Tetendit arcum suum, et posuit me quasi signum ad sagittam.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 Misit in renibus meis filias pharetræ suæ.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Factus sum in derisum omni populo meo, canticum eorum tota die.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Replevit me amaritudinibus; inebriavit me absinthio.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 Et fregit ad numerum dentes meos; cibavit me cinere.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 Et repulsa est a pace anima mea; oblitus sum bonorum.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 Et dixi: Periit finis meus, et spes mea a Domino.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Recordare paupertatis, et transgressionis meæ, absinthii et fellis.
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Memoria memor ero, et tabescet in me anima mea.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Hæc recolens in corde meo, ideo sperabo.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Misericordiæ Domini, quia non sumus consumpti; quia non defecerunt miserationes ejus.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 Novi diluculo, multa est fides tua.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 Pars mea Dominus, dixit anima mea; propterea exspectabo eum.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Bonus est Dominus sperantibus in eum, animæ quærenti illum.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 Bonum est præstolari cum silentio salutare Dei.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Bonum est viro cum portaverit jugum ab adolescentia sua.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Sedebit solitarius, et tacebit, quia levavit super se.
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Ponet in pulvere os suum, si forte sit spes.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 Dabit percutienti se maxillam: saturabitur opprobriis.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 Quia non repellet in sempiternum Dominus.
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 Quia si abjecit, et miserebitur, secundum multitudinem misericordiarum suarum.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 Non enim humiliavit ex corde suo et abjecit filios hominum.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 Ut conteret sub pedibus suis omnes vinctos terræ.
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 Ut declinaret judicium viri in conspectu vultus Altissimi.
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 Ut perverteret hominem in judicio suo; Dominus ignoravit.
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Quis est iste qui dixit ut fieret, Domino non jubente?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Ex ore Altissimi non egredientur nec mala nec bona?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Quid murmuravit homo vivens, vir pro peccatis suis?
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Scrutemur vias nostras, et quæramus, et revertamur ad Dominum.
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Levemus corda nostra cum manibus ad Dominum in cælos.
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Nos inique egimus, et ad iracundiam provocavimus; idcirco tu inexorabilis es.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 Operuisti in furore, et percussisti nos; occidisti, nec pepercisti.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Opposuisti nubem tibi, ne transeat oratio.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Eradicationem et abjectionem posuisti me in medio populorum.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 Aperuerunt super nos os suum omnes inimici.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Formido et laqueus facta est nobis vaticinatio, et contritio.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Divisiones aquarum deduxit oculus meus, in contritione filiæ populi mei.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Oculus meus afflictus est, nec tacuit, eo quod non esset requies.
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 Donec respiceret et videret Dominus de cælis.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Oculus meus deprædatus est animam meam in cunctis filiabus urbis meæ.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Venatione ceperunt me quasi avem inimici mei gratis.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Lapsa est in lacum vita mea, et posuerunt lapidem super me.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Inundaverunt aquæ super caput meum; dixi: Perii.
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Invocavi nomen tuum, Domine, de lacu novissimo.
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 Vocem meam audisti; ne avertas aurem tuam a singultu meo et clamoribus.
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Appropinquasti in die quando invocavi te; dixisti: Ne timeas.
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Judicasti, Domine, causam animæ meæ, redemptor vitæ meæ.
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Vidisti, Domine, iniquitatem illorum adversum me: judica judicium meum.
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Vidisti omnem furorem, universas cogitationes eorum adversum me.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Audisti opprobrium eorum, Domine, omnes cogitationes eorum adversum me.
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 Labia insurgentium mihi, et meditationes eorum adversum me tota die.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Sessionem eorum et resurrectionem eorum vide; ego sum psalmus eorum.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Redes eis vicem, Domine, juxta opera manuum suarum.
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Dabis eis scutum cordis, laborem tuum.
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Persequeris in furore, et conteres eos sub cælis, Domine.
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
