Lamentationes 3
1 Ego vir videns paupertatem meam in virga indignationis ejus.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 Me minavit, et adduxit in tenebras, et non in lucem.
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 Tantum in me vertit et convertit manum suam tota die.
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 Vetustam fecit pellem meam et carnem meam; contrivit ossa mea.
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Ædificavit in gyro meo, et circumdedit me felle et labore.
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 In tenebrosis collocavit me, quasi mortuos sempiternos.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 Circumædificavit adversum me, ut non egrediar; aggravavit compedem meum.
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 Sed et cum clamavero, et rogavero, exclusit orationem meam.
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 Conclusit vias meas lapidibus quadris; semitas meas subvertit.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 Ursus insidians factus est mihi, leo in absconditis.
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 Semitas meas subvertit, et confregit me; posuit me desolatam.
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 Tetendit arcum suum, et posuit me quasi signum ad sagittam.
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 Misit in renibus meis filias pharetræ suæ.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 Factus sum in derisum omni populo meo, canticum eorum tota die.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 Replevit me amaritudinibus; inebriavit me absinthio.
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 Et fregit ad numerum dentes meos; cibavit me cinere.
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 Et repulsa est a pace anima mea; oblitus sum bonorum.
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 Et dixi: Periit finis meus, et spes mea a Domino.
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 Recordare paupertatis, et transgressionis meæ, absinthii et fellis.
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Memoria memor ero, et tabescet in me anima mea.
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 Hæc recolens in corde meo, ideo sperabo.
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 Misericordiæ Domini, quia non sumus consumpti; quia non defecerunt miserationes ejus.
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 Novi diluculo, multa est fides tua.
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 Pars mea Dominus, dixit anima mea; propterea exspectabo eum.
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 Bonus est Dominus sperantibus in eum, animæ quærenti illum.
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 Bonum est præstolari cum silentio salutare Dei.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 Bonum est viro cum portaverit jugum ab adolescentia sua.
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 Sedebit solitarius, et tacebit, quia levavit super se.
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 Ponet in pulvere os suum, si forte sit spes.
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 Dabit percutienti se maxillam: saturabitur opprobriis.
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 Quia non repellet in sempiternum Dominus.
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 Quia si abjecit, et miserebitur, secundum multitudinem misericordiarum suarum.
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 Non enim humiliavit ex corde suo et abjecit filios hominum.
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 Ut conteret sub pedibus suis omnes vinctos terræ.
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 Ut declinaret judicium viri in conspectu vultus Altissimi.
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 Ut perverteret hominem in judicio suo; Dominus ignoravit.
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 Quis est iste qui dixit ut fieret, Domino non jubente?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 Ex ore Altissimi non egredientur nec mala nec bona?
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 Quid murmuravit homo vivens, vir pro peccatis suis?
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 Scrutemur vias nostras, et quæramus, et revertamur ad Dominum.
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 Levemus corda nostra cum manibus ad Dominum in cælos.
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 Nos inique egimus, et ad iracundiam provocavimus; idcirco tu inexorabilis es.
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 Operuisti in furore, et percussisti nos; occidisti, nec pepercisti.
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 Opposuisti nubem tibi, ne transeat oratio.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 Eradicationem et abjectionem posuisti me in medio populorum.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 Aperuerunt super nos os suum omnes inimici.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 Formido et laqueus facta est nobis vaticinatio, et contritio.
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Divisiones aquarum deduxit oculus meus, in contritione filiæ populi mei.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 Oculus meus afflictus est, nec tacuit, eo quod non esset requies.
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 Donec respiceret et videret Dominus de cælis.
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 Oculus meus deprædatus est animam meam in cunctis filiabus urbis meæ.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 Venatione ceperunt me quasi avem inimici mei gratis.
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 Lapsa est in lacum vita mea, et posuerunt lapidem super me.
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 Inundaverunt aquæ super caput meum; dixi: Perii.
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 Invocavi nomen tuum, Domine, de lacu novissimo.
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 Vocem meam audisti; ne avertas aurem tuam a singultu meo et clamoribus.
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 Appropinquasti in die quando invocavi te; dixisti: Ne timeas.
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 Judicasti, Domine, causam animæ meæ, redemptor vitæ meæ.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 Vidisti, Domine, iniquitatem illorum adversum me: judica judicium meum.
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 Vidisti omnem furorem, universas cogitationes eorum adversum me.
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 Audisti opprobrium eorum, Domine, omnes cogitationes eorum adversum me.
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 Labia insurgentium mihi, et meditationes eorum adversum me tota die.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 Sessionem eorum et resurrectionem eorum vide; ego sum psalmus eorum.
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 Redes eis vicem, Domine, juxta opera manuum suarum.
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 Dabis eis scutum cordis, laborem tuum.
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 Persequeris in furore, et conteres eos sub cælis, Domine.
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
