Job 8
1 Respondens autem Baldad Suhites, dixit:
Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
2 Usquequo loqueris talia, et spiritus multiplex sermones oris tui?
Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
3 Numquid Deus supplantat judicium? aut Omnipotens subvertit quod justum est?
Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
4 Etiam si filii tui peccaverunt ei, et dimisit eos in manu iniquitatis suæ:
Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
5 tu tamen si diluculo consurrexeris ad Deum, et Omnipotentem fueris deprecatus;
De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
6 si mundus et rectus incesseris: statim evigilabit ad te, et pacatum reddet habitaculum justitiæ tuæ,
Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
7 in tantum ut si priora tua fuerint parva, et novissima tua multiplicentur nimis.
És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
8 Interroga enim generationem pristinam, et diligenter investiga patrum memoriam
Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
9 (hesterni quippe sumus, et ignoramus, quoniam sicut umbra dies nostri sunt super terram),
Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
10 et ipsi docebunt te, loquentur tibi, et de corde suo proferent eloquia.
Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
11 Numquid vivere potest scirpus absque humore? aut crescere carectum sine aqua?
Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
12 Cum adhuc sit in flore, nec carpatur manu, ante omnes herbas arescit.
Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
13 Sic viæ omnium qui obliviscuntur Deum, et spes hypocritæ peribit.
Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
14 Non ei placebit vecordia sua, et sicut tela aranearum fiducia ejus.
Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
15 Innitetur super domum suam, et non stabit; fulciet eam, et non consurget.
Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
16 Humectus videtur antequam veniat sol, et in ortu suo germen ejus egredietur.
Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
17 Super acervum petrarum radices ejus densabuntur, et inter lapides commorabitur.
Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
18 Si absorbuerit eum de loco suo, negabit eum, et dicet: Non novi te.
Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
19 Hæc est enim lætitia viæ ejus, ut rursum de terra alii germinentur.
Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
20 Deus non projiciet simplicem, nec porriget manum malignis,
Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
21 donec impleatur risu os tuum, et labia tua jubilo.
Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
22 Qui oderunt te induentur confusione, et tabernaculum impiorum non subsistet.
Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
