Job 8
1 Respondens autem Baldad Suhites, dixit:
Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
2 Usquequo loqueris talia, et spiritus multiplex sermones oris tui?
Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai!
3 Numquid Deus supplantat judicium? aut Omnipotens subvertit quod justum est?
Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható?
4 Etiam si filii tui peccaverunt ei, et dimisit eos in manu iniquitatis suæ:
Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe.
5 tu tamen si diluculo consurrexeris ad Deum, et Omnipotentem fueris deprecatus;
Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél;
6 si mundus et rectus incesseris: statim evigilabit ad te, et pacatum reddet habitaculum justitiæ tuæ,
ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak;
7 in tantum ut si priora tua fuerint parva, et novissima tua multiplicentur nimis.
s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz.
8 Interroga enim generationem pristinam, et diligenter investiga patrum memoriam
Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására;
9 (hesterni quippe sumus, et ignoramus, quoniam sicut umbra dies nostri sunt super terram),
mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön!
10 et ipsi docebunt te, loquentur tibi, et de corde suo proferent eloquia.
Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat:
11 Numquid vivere potest scirpus absque humore? aut crescere carectum sine aqua?
Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján?
12 Cum adhuc sit in flore, nec carpatur manu, ante omnes herbas arescit.
Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el.
13 Sic viæ omnium qui obliviscuntur Deum, et spes hypocritæ peribit.
Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész.
14 Non ei placebit vecordia sua, et sicut tela aranearum fiducia ejus.
A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke;
15 Innitetur super domum suam, et non stabit; fulciet eam, et non consurget.
rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg.
16 Humectus videtur antequam veniat sol, et in ortu suo germen ejus egredietur.
Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása;
17 Super acervum petrarum radices ejus densabuntur, et inter lapides commorabitur.
kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának.
18 Si absorbuerit eum de loco suo, negabit eum, et dicet: Non novi te.
Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak!
19 Hæc est enim lætitia viæ ejus, ut rursum de terra alii germinentur.
Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki.
20 Deus non projiciet simplicem, nec porriget manum malignis,
Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket.
21 donec impleatur risu os tuum, et labia tua jubilo.
A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással,
22 Qui oderunt te induentur confusione, et tabernaculum impiorum non subsistet.
gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.
