Job 31

1 Pepigi fœdus cum oculis meis, ut ne cogitarem quidem de virgine.

Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

2 Quam enim partem haberet in me Deus desuper, et hæreditatem Omnipotens de excelsis?

Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

3 Numquid non perditio est iniquo, et alienatio operantibus injustitiam?

Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

4 Nonne ipse considerat vias meas, et cunctos gressus meos dinumerat?

Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

5 Si ambulavi in vanitate, et festinavit in dolo pes meus,

Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

6 appendat me in statera justa, et sciat Deus simplicitatem meam.

mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

7 Si declinavit gressus meus de via, et si secutum est oculos meos cor meum, et si manibus meis adhæsit macula,

ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

8 seram, et alius comedat, et progenies mea eradicetur.

hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

9 Si deceptum est cor meum super muliere, et si ad ostium amici mei insidiatus sum,

Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

10 scortum alterius sit uxor mea, et super illam incurventur alii.

másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

11 Hoc enim nefas est, et iniquitas maxima.

mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

12 Ignis est usque ad perditionem devorans, et omnia eradicans genimina.

mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

13 Si contempsi subire judicium cum servo meo et ancilla mea, cum disceptarent adversum me:

Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

14 quid enim faciam cum surrexerit ad judicandum Deus? et cum quæsierit, quid respondebo illi?

hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

15 Numquid non in utero fecit me, qui et illum operatus est, et formavit me in vulva unus?

hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

16 Si negavi quod volebant pauperibus, et oculos viduæ expectare feci;

ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

17 si comedi buccellam meam solus, et non comedit pupillus ex ea

s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

18 (quia ab infantia mea crevit mecum miseratio, et de utero matris meæ egressa est mecum);

– hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

19 si despexi pereuntem, eo quod non habuerit indumentum, et absque operimento pauperem;

ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

20 si non benedixerunt mihi latera ejus, et de velleribus ovium mearum calefactus est;

ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

21 si levavi super pupillum manum meam, etiam cum viderem me in porta superiorem:

ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

22 humerus meus a junctura sua cadat, et brachium meum cum suis ossibus confringatur.

vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

23 Semper enim quasi tumentes super me fluctus timui Deum, et pondus ejus ferre non potui.

mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

24 Si putavi aurum robur meum, et obrizo dixi: Fiducia mea;

Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

25 si lætatus sum super multis divitiis meis, et quia plurima reperit manus mea;

ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

26 si vidi solem cum fulgeret, et lunam incedentem clare,

ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

27 et lætatum est in abscondito cor meum, et osculatus sum manum meam ore meo:

és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

28 quæ est iniquitas maxima, et negatio contra Deum altissimum.

az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

29 Si gavisus sum ad ruinam ejus qui me oderat, et exsultavi quod invenisset eum malum:

Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

30 non enim dedi ad peccandum guttur meum, ut expeterem maledicens animam ejus.

hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

31 Si non dixerunt viri tabernaculi mei: Quis det de carnibus ejus, ut saturemur?

ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

32 foris non mansit peregrinus: ostium meum viatori patuit.

az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

33 Si abscondi quasi homo peccatum meum, et celavi in sinu meo iniquitatem meam;

ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

34 si expavi ad multitudinem nimiam, et despectio propinquorum terruit me: et non magis tacui, nec egressus sum ostium.

mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

35 Quis mihi tribuat auditorem, ut desiderium meum audiat Omnipotens, et librum scribat ipse qui judicat,

Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

36 ut in humero meo portem illum, et circumdem illum quasi coronam mihi?

bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

37 Per singulos gradus meos pronuntiabo illum, et quasi principi offeram eum.

lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

38 Si adversum me terra mea clamat, et cum ipsa sulci ejus deflent:

Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

39 si fructus ejus comedi absque pecunia, et animam agricolarum ejus afflixi:

ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

40 pro frumento oriatur mihi tribulus, et pro hordeo spina. Finita sunt verba Job.

búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.