Job 26
1 Respondens autem Job dixit:
Felelt Jób és mondta:
2 Cujus adjutor es? numquid imbecillis? et sustentas brachium ejus qui non est fortis?
Mint gyámolítottad a tehetetlent, segítetted az erőtlennek karját!
3 Cui dedisti consilium? forsitan illi qui non habet sapientiam: et prudentiam tuam ostendisti plurimam.
Mit tanácsoltál a bölcsességtelennek s valódi tudást bőven ismertettél!
4 Quem docere voluisti? nonne eum qui fecit spiramentum?
Kinek adtál tudtul szavakat s kinek szelleme fakadt belőled?
5 Ecce gigantes gemunt sub aquis, et qui habitant cum eis.
Az árnyak megreszketnek alul a vizeken és lakóikon.
Meztelen az alvilág ő előtte s takarója az enyészet neki. (Sheol h7585)
7 Qui extendit aquilonem super vacuum, et appendit terram super nihilum.
Kiterjeszti az Északot az űr fölé, lebegteti a földet a semmiségen;
8 Qui ligat aquas in nubibus suis, ut non erumpant pariter deorsum.
beköti a vizet felhőibe, s nem hasad meg felleg alatta;
9 Qui tenet vultum solii sui, et expandit super illud nebulam suam.
befogja a trón felszínét, kiterítette reá fellegét.
10 Terminum circumdedit aquis, usque dum finiantur lux et tenebræ.
Határt vont a vizek színén odáig, hol vége van a világosságnak a sötétség mellett.
11 Columnæ cæli contremiscunt, et pavent ad nutum ejus.
Az ég oszlopai megrázkódnak s elámulnak dorgálásától.
12 In fortitudine illius repente maria congregata sunt, et prudentia ejus percussit superbum.
Erejével felkavarta a tengert s értelmével összezúzta, Ráhábot.
13 Spiritus ejus ornavit cælos, et obstetricante manu ejus, eductus est coluber tortuosus.
Fuvallata által derültté válik az ég, átszúrta keze a futó kígyót.
14 Ecce hæc ex parte dicta sunt viarum ejus: et cum vix parvam stillam sermonis ejus audierimus, quis poterit tonitruum magnitudinis illius intueri?
Lám, ezek útjainak szélei, mily csekély nesz az, a mit róla hallunk, de hatalmának dörgését ki foghatja föl!
