Job 19
1 Respondens autem Job, dixit:
Felelt Jób és mondta:
2 Usquequo affligitis animam meam, et atteritis me sermonibus?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 En decies confunditis me, et non erubescitis opprimentes me.
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 Nempe etsi ignoravi, mecum erit ignorantia mea.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 At vos contra me erigimini, et arguitis me opprobriis meis.
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 Saltem nunc intelligite quia Deus non æquo judicio afflixerit me, et flagellis suis me cinxerit.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Ecce clamabo, vim patiens, et nemo audiet; vociferabor, et non est qui judicet.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 Semitam meam circumsepsit, et transire non possum: et in calle meo tenebras posuit.
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 Spoliavit me gloria mea, et abstulit coronam de capite meo.
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 Destruxit me undique, et pereo: et quasi evulsæ arbori abstulit spem meam.
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 Iratus est contra me furor ejus, et sic me habuit quasi hostem suum.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 Simul venerunt latrones ejus, et fecerunt sibi viam per me, et obsederunt in gyro tabernaculum meum.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 Fratres meos longe fecit a me, et noti mei quasi alieni recesserunt a me.
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 Dereliquerunt me propinqui mei, et qui me noverant obliti sunt mei.
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 Inquilini domus meæ et ancillæ meæ sicut alienum habuerunt me, et quasi peregrinus fui in oculis eorum.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 Servum meum vocavi, et non respondit: ore proprio deprecabar illum.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 Halitum meum exhorruit uxor mea, et orabam filios uteri mei.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 Stulti quoque despiciebant me: et cum ab eis recessissem, detrahebant mihi.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 Abominati sunt me quondam consiliarii mei, et quem maxime diligebam, aversatus est me.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Pelli meæ, consumptis carnibus, adhæsit os meum, et derelicta sunt tantummodo labia circa dentes meos.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Miseremini mei, miseremini mei saltem vos, amici mei, quia manus Domini tetigit me.
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Quare persequimini me sicut Deus, et carnibus meis saturamini?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 Quis mihi tribuat ut scribantur sermones mei? quis mihi det ut exarentur in libro
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 stylo ferreo et plumbi lamina, vel celte sculpantur in silice?
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 Scio enim quod redemptor meus vivit, et in novissimo die de terra surrecturus sum:
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 et rursum circumdabor pelle mea, et in carne mea videbo Deum meum:
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 quem visurus sum ego ipse, et oculi mei conspecturi sunt, et non alius: reposita est hæc spes mea in sinu meo.
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 Quare ergo nunc dicitis: Persequamur eum, et radicem verbi inveniamus contra eum?
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 Fugite ergo a facie gladii, quoniam ultor iniquitatum gladius est: et scitote esse judicium.
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
