Job 14
1 Homo natus de muliere, brevi vivens tempore, repletur multis miseriis.
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 Qui quasi flos egreditur et conteritur, et fugit velut umbra, et numquam in eodem statu permanet.
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 Et dignum ducis super hujuscemodi aperire oculos tuos, et adducere eum tecum in judicium?
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 Quis potest facere mundum de immundo conceptum semine? nonne tu qui solus es?
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 Breves dies hominis sunt: numerus mensium ejus apud te est: constituisti terminos ejus, qui præteriri non poterunt.
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 Recede paululum ab eo, ut quiescat, donec optata veniat, sicut mercenarii, dies ejus.
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 Lignum habet spem: si præcisum fuerit, rursum virescit, et rami ejus pullulant.
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 Si senuerit in terra radix ejus, et in pulvere emortuus fuerit truncus illius,
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 ad odorem aquæ germinabit, et faciet comam, quasi cum primum plantatum est.
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 Homo vero cum mortuus fuerit, et nudatus, atque consumptus, ubi, quæso, est?
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
11 Quomodo si recedant aquæ de mari, et fluvius vacuefactus arescat:
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 sic homo, cum dormierit, non resurget: donec atteratur cælum, non evigilabit, nec consurget de somno suo.
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 Quis mihi hoc tribuat, ut in inferno protegas me, et abscondas me donec pertranseat furor tuus, et constituas mihi tempus in quo recorderis mei? (Sheol h7585)
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
14 Putasne mortuus homo rursum vivat? cunctis diebus quibus nunc milito, expecto donec veniat immutatio mea.
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 Vocabis me, et ego respondebo tibi: operi manuum tuarum porriges dexteram.
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 Tu quidem gressus meos dinumerasti: sed parce peccatis meis.
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 Signasti quasi in sacculo delicta mea, sed curasti iniquitatem meam.
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 Mons cadens defluit, et saxum transfertur de loco suo:
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 lapides excavant aquæ, et alluvione paulatim terra consumitur: et hominem ergo similiter perdes.
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 Roborasti eum paululum, ut in perpetuum transiret: immutabis faciem ejus, et emittes eum.
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 Sive nobiles fuerint filii ejus, sive ignobiles, non intelliget.
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 Attamen caro ejus, dum vivet, dolebit, et anima illius super semetipso lugebit.
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
