Job 11
1 Respondens autem Sophar Naamathites, dixit:
Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
2 Numquid qui multa loquitur, non et audiet? aut vir verbosus justificabitur?
Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
3 Tibi soli tacebunt homines? et cum ceteros irriseris, a nullo confutaberis?
Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
4 Dixisti enim: Purus est sermo meus, et mundus sum in conspectu tuo.
Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
5 Atque utinam Deus loqueretur tecum, et aperiret labia sua tibi,
Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
6 ut ostenderet tibi secreta sapientiæ, et quod multiplex esset lex ejus: et intelligeres quod multo minora exigaris ab eo quam meretur iniquitas tua!
hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
7 Forsitan vestigia Dei comprehendes, et usque ad perfectum Omnipotentem reperies?
Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg? (Sheol h7585)
9 Longior terra mensura ejus, et latior mari.
Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
10 Si subverterit omnia, vel in unum coarctaverit, quis contradicet ei?
Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
11 Ipse enim novit hominum vanitatem; et videns iniquitatem, nonne considerat?
Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
12 Vir vanus in superbiam erigitur, et tamquam pullum onagri se liberum natum putat.
Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
13 Tu autem firmasti cor tuum, et expandisti ad eum manus tuas.
Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
14 Si iniquitatem quæ est in manu tua abstuleris a te, et non manserit in tabernaculo tuo injustitia,
ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
15 tunc levare poteris faciem tuam absque macula; et eris stabilis, et non timebis.
bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
16 Miseriæ quoque oblivisceris, et quasi aquarum quæ præterierunt recordaberis.
bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
17 Et quasi meridianus fulgor consurget tibi ad vesperam; et cum te consumptum putaveris, orieris ut lucifer.
S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
18 Et habebis fiduciam, proposita tibi spe: et defossus securus dormies.
És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
19 Requiesces, et non erit qui te exterreat; et deprecabuntur faciem tuam plurimi.
heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
20 Oculi autem impiorum deficient, et effugium peribit ab eis: et spes illorum abominatio animæ.
De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
