Isaiæ 4

1 Et apprehendent septem mulieres virum unum in die illa, dicentes: Panem nostrum comedemus, et vestimentis nostris operiemur: tantummodo invocetur nomen tuum super nos; aufer opprobrium nostrum.

És megragad hét asszony egy férfiút ama napon, mondván: A mi kenyerünket esszük majd, a mi ruhánkba öltözködünk, csak nevedről neveztessünk, vedd le gyalázatunkat!

2 In die illa, erit germen Domini in magnificentia et gloria, et fructus terræ sublimis, et exsultatio his qui salvati fuerint de Israël.

Azon a napon lesz az Örökkévaló sarjadéka ékességgé és dicsőséggé s az ország gyümölcse büszkeséggé és díszességgé Izrael megmenekült részének.

3 Et erit: omnis qui relictus fuerit in Sion, et residuus in Jerusalem, Sanctus vocabitur, omnis qui scriptus est in vita in Jerusalem.

És lesz, aki megmaradt Cziónban és aki meghagyatott Jeruzsálemben – szentnek fogják mondani: mindenki, aki életre van fölírva Jeruzsálemben.

4 Si abluerit Dominus sordes filiarum Sion, et sanguinem Jerusalem laverit de medio ejus, in spiritu judicii, et spiritu ardoris.

Ha majd lemosta az Úr Czión leányainak szennyét és Gyereuzsálem vérét kitörölte közepéből, az ítélet szellemével és a kipusztítás szellemével,

5 Et creabit Dominus super omnem locum montis Sion, et ubi invocatus est, nubem per diem et fumum, et splendorem ignis flammantis in nocte: super omnem enim gloriam protectio.

akkor teremt az Örökkévaló Czión hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé felhőt nappal, meg füstöt és lángoló tűznek fényét éjjel, mert minden dicsőség felett oltalom lesz.

6 Et tabernaculum erit in umbraculum, diei ab æstu, et in securitatem et absconsionem a turbine et a pluvia.

És sátor lesz árnyékul nappal a hőség ellen, menedékül és oltalmul zivatar és eső ellen.