Isaiæ 12

1 Et dices in die illa: Confitebor tibi, Domine, quoniam iratus es mihi; conversus est furor tuus, et consolatus es me.

És szólsz ama napon: Hálát adok neked, Örökkévaló, mert haragudtál rám; elfordult haragod és megvigasztalsz engem.

2 Ecce Deus salvator meus; fiducialiter agam, et non timebo: quia fortitudo mea et laus mea Dominus, et factus est mihi in salutem.

Íme Isten, az én segítségem, bízom és nem rettegek; mert hatalmam és énekem Jáh, az Örökkévaló, ő lett nekem segítségül.

3 Haurietis aquas in gaudio de fontibus salvatoris.

És vizet fogtok meríteni vígsággal a segítség forrásából.

4 Et dicetis in die illa: Confitemini Domino et invocate nomen ejus; notas facite in populis adinventiones ejus; mementote quoniam excelsum est nomen ejus.

És szóltok ama napon: Adjatok hálát az Örökkévalónak, hirdessétek nevét, tudassátok a népek között cselekedeteit, emlegessétek, hogy magasztos a neve.

5 Cantate Domino, quoniam magnifice fecit; annuntiate hoc in universa terra.

Zengjetek az Örökkévalónak, mert fenségeset cselekedett; tudtára van ez az egész földnek.

6 Exsulta et lauda, habitatio Sion, quia magnus in medio tui Sanctus Israël.

Örvendj és ujjongj, Czión lakója, mert nagy tebenned Izrael szentje.