< Psalmorum 84 >
1 In finem, Pro torcularibus filiis Core, Psalmus. Quam dilecta tabernacula tua Domine virtutum:
Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!
2 concupiscit, et deficit anima mea in atria Domini: Cor meum, et caro mea exultaverunt in Deum vivum.
Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.
3 Etenim passer invenit sibi domum: et turtur nidum sibi, ubi ponat pullos suos. Altaria tua Domine virtutum: rex meus, et Deus meus.
A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, – a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!
4 Beati, qui habitant in domo tua Domine: in sæcula sæculorum laudabunt te.
Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! (Szela)
5 Beatus vir, cuius est auxilium abs te: ascensiones in corde suo disposuit,
Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.
6 in valle lacrymarum in loco, quem posuit.
Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.
7 Etenim benedictionem dabit legislator, ibunt de virtute in virtutem: videbitur Deus deorum in Sion.
Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon.
8 Domine Deus virtutum exaudi orationem meam: auribus percipe Deus Iacob.
Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! (Szela)
9 Protector noster aspice Deus: et respice in faciem Christi tui.
Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!
10 Quia melior est dies una in atriis tuis super millia. Elegi abiectus esse in domo Dei mei: magis quam habitare in tabernaculis peccatorum.
Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!
11 Quia misericordiam, et veritatem diligit Deus: gratiam, et gloriam dabit Dominus.
Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.
12 Non privabit bonis eos, qui ambulant in innocentia: Domine virtutum, beatus homo, qui sperat in te.
Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.