Psalmorum 77

1 In finem, pro Idithun, Psalmus Asaph. Voce mea ad Dominum clamavi: voce mea ad Deum, et intendit mihi.

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

2 In die tribulationis meæ Deum exquisivi, manibus meis nocte contra eum: et non sum deceptus. Renuit consolari anima mea,

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

3 memor fui Dei, et delectatus sum, et exercitatus sum: et defecit spiritus meus.

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

4 Anticipaverunt vigilias oculi mei: turbatus sum, et non sum locutus.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

5 Cogitavi dies antiquos: et annos æternos in mente habui.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

6 Et meditatus sum nocte cum corde meo, et exercitabar, et scopebam spiritum meum.

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

7 Numquid in æternum proiiciet Deus: aut non apponet ut complacitior sit adhuc?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

8 Aut in finem misericordiam suam abscindet, a generatione in generationem?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

9 Aut obliviscetur misereri Deus? aut continebit in ira sua misericordias suas?

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

10 Et dixi nunc cœpi: hæc mutatio dexteræ Excelsi.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

11 Memor fui operum Domini: quia memor ero ab initio mirabilium tuorum,

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

12 Et meditabor in omnibus operibus tuis: et in adinventionibus tuis exercebor.

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

13 Deus in sancto via tua: quis Deus magnus sicut Deus noster?

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

14 tu es Deus qui facis mirabilia. Notam fecisti in populis virtutem tuam:

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

15 redemisti in brachio tuo populum tuum, filios Iacob, et Ioseph.

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

16 Viderunt te aquæ Deus, viderunt te aquæ: et timuerunt, et turbatæ sunt abyssi.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

17 Multitudo sonitus aquarum: vocem dederunt nubes. Etenim sagittæ tuæ transeunt:

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

18 vox tonitrui tui in rota. Illuxerunt coruscationes tuæ orbi terræ: commota est et contremuit terra.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

19 In mari via tua, et semitæ tuæ in aquis multis: et vestigia tua non cognoscentur.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

20 Deduxisti sicut oves populum tuum, in manu Moysi et Aaron.

Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.