< Psalmorum 73 >

1 Psalmus Asaph. Quam bonus Israel Deus his qui recto sunt corde!
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 Mei autem pene moti sunt pedes: pene effusi sunt gressus mei.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 Quia zelavi super iniquos, pacem peccatorum videns.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 Quia non est respectus morti eorum: et firmamentum in plaga eorum.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 In labore hominum non sunt, et cum hominibus non flagellabuntur:
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Ideo tenuit eos superbia, operti sunt iniquitate et impietate sua.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 Prodiit quasi ex adipe iniquitas eorum: transierunt in affectum cordis.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Cogitaverunt, et locuti sunt nequitiam: iniquitatem in excelso locuti sunt.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 Posuerunt in cælum os suum: et lingua eorum transivit in terra.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Ideo convertetur populus meus hic: et dies pleni invenientur in eis.
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 Et dixerunt: Quomodo scit Deus, et si est scientia in excelso?
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Ecce ipsi peccatores, et abundantes in sæculo, obtinuerunt divitias.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 Et dixi: Ergo sine causa iustificavi cor meum, et lavi inter innocentes manus meas:
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Et fui flagellatus tota die, et castigatio mea in matutinis.
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Si dicebam: Narrabo sic: ecce nationem filiorum tuorum reprobavi.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 Existimabam ut cognoscerem hoc, labor est ante me:
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 Donec intrem in Sanctuarium Dei: et intelligam in novissimis eorum.
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Verumtamen propter dolos posuisti eis: deiecisti eos dum allevarentur.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 Quomodo facti sunt in desolationem, subito defecerunt: perierunt propter iniquitatem suam.
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 Velut somnium surgentium Domine, in civitate tua imaginem ipsorum ad nihilum rediges.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 Quia inflammatum est cor meum, et renes mei commutati sunt:
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 et ego ad nihilum redactus sum, et nescivi.
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 Ut iumentum factus sum apud te: et ego semper tecum.
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 Tenuisti manum dexteram meam: et in voluntate tua deduxisti me, et cum gloria suscepisti me.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 Quid enim mihi est in cælo? et a te quid volui super terram?
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Defecit caro mea et cor meum: Deus cordis mei, et pars mea Deus in æternum.
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Quia ecce, qui elongant se a te, peribunt: perdidisti omnes, qui fornicantur abs te.
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 Mihi autem adhærere Deo bonum est: ponere in Domino Deo spem meam: ut annunciem omnes prædicationes tuas, in portis filiæ Sion.
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

< Psalmorum 73 >