Psalmorum 71
1 Psalmus David, Filiorum Ionadab, et priorum captivorum. In te Domine speravi, non confundar in æternum:
Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2 in iustitia tua libera me, et eripe me. Inclina ad me aurem tuam, et salva me.
A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3 Esto mihi in Deum protectorem, et in locum munitum: ut salvum me facias, Quoniam firmamentum meum, et refugium meum es tu.
Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
4 Deus meus eripe me de manu peccatoris, et de manu contra legem agentis et iniqui:
Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5 Quoniam tu es patientia mea Domine: Domine spes mea a iuventute mea.
Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
6 In te confirmatus sum ex utero: de ventre matris meæ tu es protector meus: In te cantatio mea semper:
Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7 tamquam prodigium factus sum multis: et tu adiutor fortis.
Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
8 Repleatur os meum laude, ut cantem gloriam tuam: tota die magnitudinem tuam.
Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
9 Ne proiicias me in tempore senectutis: cum defecerit virtus mea, ne derelinquas me.
Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
10 Quia dixerunt inimici mei mihi: et qui custodiebant animam meam, consilium fecerunt in unum,
Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11 Dicentes: Deus dereliquit eum, persequimini, et comprehendite eum: quia non est qui eripiat.
Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12 Deus ne elongeris a me: Deus meus in auxilium meum respice.
Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13 Confundantur, et deficiant detrahentes animæ meæ: operiantur confusione, et pudore qui quærunt mala mihi.
Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14 Ego autem semper sperabo: et adiiciam super omnem laudem tuam.
Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15 Os meum annuntiabit iustitiam tuam: tota die salutare tuum. Quoniam non cognovi litteraturam,
Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16 introibo in potentias Domini: Domine, memorabor iustitiæ tuæ solius.
Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17 Deus docuisti me a iuventute mea: et usque nunc pronuntiabo mirabilia tua.
Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18 Et usque in senectam et senium: Deus ne derelinquas me, Donec annunciem brachium tuum generationi omni, quæ ventura est: Potentiam tuam,
Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
19 et iustitiam tuam Deus usque in altissima, quæ fecisti magnalia: Deus quis similis tibi?
Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20 Quantas ostendisti mihi tribulationes multas, et malas: et conversus vivificasti me: et de abyssis terræ iterum reduxisti me:
A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
21 Multiplicasti magnificentiam tuam: et conversus consolatus es me.
Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
22 Nam et ego confitebor tibi in vasis psalmi veritatem tuam: Deus psallam tibi in cithara, sanctus Israel.
Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
23 Exultabunt labia mea cum cantavero tibi: et anima mea, quam redemisti.
Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24 Sed et lingua mea tota die meditabitur iustitiam tuam: cum confusi et reveriti fuerint qui quærunt mala mihi.
Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
