Psalmorum 56
1 In finem, Pro populo, qui a Sanctis longe factus est, David in tituli inscriptionem, cum tenuerunt eum Allophyli in Geth. Miserere mei Deus, quoniam conculcavit me homo: tota die impugnans tribulavit me.
Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
2 Conculcaverunt me inimici mei tota die: quoniam multi bellantes adversum me.
Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
3 Ab altitudine diei timebo: ego vero in te sperabo.
Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
4 In Deo laudabo sermones meos, in Deo speravi: non timebo quid faciat mihi caro.
Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
5 Tota die verba mea execrabantur: adversum me omnes cogitationes eorum, in malum.
Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
6 Inhabitabunt et abscondent: ipsi calcaneum meum observabunt. Sicut sustinuerunt animam meam,
Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
7 pro nihilo salvos facies illos: in ira populos confringes.
Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
8 Deus, vitam meam annunciavi tibi: posuisti lacrymas meas in conspectu tuo, Sicut et in promissione tua:
Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
9 tunc convertentur inimici mei retrorsum: In quacumque die invocavero te: ecce cognovi quoniam Deus meus es.
Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
10 In Deo laudabo verbum, in Domino laudabo sermonem:
Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
11 in Deo speravi, non timebo quid faciat mihi homo.
Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
12 In me sunt Deus vota tua, quæ reddam, laudationes tibi.
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
13 Quoniam eripuisti animam meam de morte, et pedes meos de lapsu: ut placeam coram Deo in lumine viventium.
Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.
