Psalmorum 51
1 In finem, Psalmus David, Cum venit ad eum Nathan Propheta, quando intravit ad Bethsabee. Miserere mei Deus, secundum magnam misericordiam tuam. Et secundum multitudinem miserationum tuarum, dele iniquitatem meam.
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára; Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
2 Amplius lava me ab iniquitate mea: et a peccato meo munda me.
Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
3 Quoniam iniquitatem meam ego cognosco: et peccatum meum contra me est semper.
Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
4 Tibi soli peccavi, et malum coram te feci: ut iustificeris in sermonibus tuis, et vincas cum iudicaris.
Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
5 Ecce enim in iniquitatibus conceptus sum: et in peccatis concepit me mater mea.
Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
6 Ecce enim veritatem dilexisti: incerta, et occulta sapientiæ tuæ manifestasti mihi.
Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
7 Asperges me hyssopo, et mundabor: lavabis me, et super nivem dealbabor.
Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
8 Auditui meo dabis gaudium et lætitiam: et exultabunt ossa humiliata.
Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
9 Averte faciem tuam a peccatis meis: et omnes iniquitates meas dele.
Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
10 Cor mundum crea in me Deus: et spiritum rectum innova in visceribus meis.
Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
11 Ne proiicias me a facie tua: et spiritum sanctum tuum ne auferas a me.
Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
12 Redde mihi lætitiam salutaris tui: et spiritu principali confirma me.
Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
13 Docebo iniquos vias tuas: et impii ad te convertentur.
Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
14 Libera me de sanguinibus Deus, Deus salutis meæ: et exultabit lingua mea iustitiam tuam.
Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
15 Domine, labia mea aperies: et os meum annunciabit laudem tuam.
Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
16 Quoniam si voluisses sacrificium, dedissem utique: holocaustis non delectaberis.
Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
17 Sacrificium Deo spiritus contribulatus: cor contritum, et humiliatum Deus non despicies.
Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
18 Benigne fac Domine in bona voluntate tua Sion: ut ædificentur muri Ierusalem.
Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
19 Tunc acceptabis sacrificium iustitiæ, oblationes, et holocausta: tunc imponent super altare tuum vitulos.
Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.
