Psalmorum 46

1 In finem, filiis Core pro arcanis, Psalmus. Deus noster refugium, et virtus: adiutor in tribulationibus, quæ invenerunt nos nimis.

Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

2 Propterea non timebimus dum turbabitur terra: et transferentur montes in cor maris.

Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

3 Sonuerunt, et turbatæ sunt aquæ eorum: conturbati sunt montes in fortitudine eius.

Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. (Szela)

4 Fluminis impetus lætificat civitatem Dei: sanctificavit tabernaculum suum Altissimus.

Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

5 Deus, in medio eius, non commovebitur: adiuvabit eam Deus mane diluculo.

Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

6 Conturbatæ sunt gentes, et inclinata sunt regna: dedit vocem suam, mota est terra.

Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.

7 Dominus virtutum nobiscum: susceptor noster Deus Iacob.

A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela)

8 Venite, et videte opera Domini, quæ posuit prodigia super terram:

Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;

9 auferens bella usque ad finem terræ. Arcum conteret, et confringet arma: et scuta comburet igni:

Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.

10 Vacate, et videte quoniam ego sum Deus: exaltabor in gentibus, et exaltabor in terra.

Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

11 Dominus virtutum nobiscum: susceptor noster Deus Iacob.

A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! (Szela)