Psalmorum 35
1 Ipsi David. Iudica Domine nocentes me, expugna impugnantes me.
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2 Apprehende arma et scutum: et exurge in adiutorium mihi.
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 Effunde frameam, et conclude adversus eos, qui persequuntur me: dic animæ meæ: Salus tua ego sum.
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 Confundantur et revereantur, quærentes animam meam. Avertantur retrorsum, et confundantur cogitantes mihi mala.
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5 Fiant tamquam pulvis ante faciem venti: et angelus Domini coarctans eos.
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6 Fiat via illorum tenebræ et lubricum: et angelus Domini persequens eos.
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 Quoniam gratis absconderunt mihi interitum laquei sui: supervacue exprobraverunt animam meam.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 Veniat illi laqueus, quem ignorat: et captio, quam abscondit, apprehendat eum: et in laqueum cadat in ipsum.
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 Anima autem mea exultabit in Domino: et delectabitur super salutari suo.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 Omnia ossa mea dicent: Domine, quis similis tibi? Eripiens inopem de manu fortiorum eius: egenum et pauperem a diripientibus eum.
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 Surgentes testes iniqui, quæ ignorabam interrogabant me.
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12 Retribuebant mihi mala pro bonis: sterilitatem animæ meæ.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13 Ego autem cum mihi molesti essent, induebar cilicio. Humiliabam in ieiunio animam meam: et oratio mea in sinu meo convertetur.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14 Quasi proximum, et quasi fratrem nostrum, sic complacebam: quasi lugens et contristatus sic humiliabar.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 Et adversum me lætati sunt, et convenerunt: congregata sunt super me flagella, et ignoravi.
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 Dissipati sunt, nec compuncti, tentaverunt me, subsannaverunt me subsannatione: frenduerunt super me dentibus suis.
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 Domine quando respicies? restitue animam meam a malignitate eorum, a leonibus unicam meam.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 Confitebor tibi in ecclesia magna, in populo gravi laudabo te.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 Non supergaudeant mihi qui adversantur mihi inique: qui oderunt me gratis et annuunt oculis.
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 Quoniam mihi quidem pacifice loquebantur: et in iracundia terræ loquentes, dolos cogitabant.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 Et dilataverunt super me os suum: dixerunt: Euge, euge, viderunt oculi nostri.
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 Vidisti Domine, ne sileas: Domine ne discedas a me.
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Exurge et intende iudicio meo: Deus meus, et Dominus meus in causam meam.
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Iudica me secundum iustitiam tuam Domine Deus meus, et non supergaudeant mihi.
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 Non dicant in cordibus suis: Euge, euge, animæ nostræ: nec dicant: Devoravimus eum.
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 Erubescant et revereantur simul, qui gratulantur malis meis. Induantur confusione et reverentia qui magna loquuntur super me.
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27 Exultent et lætentur qui volunt iustitiam meam: et dicant semper: Magnificetur Dominus, qui volunt pacem servi eius.
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28 Et lingua mea meditabitur iustitiam tuam, tota die laudem tuam.
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
