Psalmorum 27
1 Psalmus David priusquam liniretur. Dominus illuminatio mea, et salus mea, quem timebo? Dominus protector vitæ meæ, a quo trepidabo?
Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
2 Dum appropiant super me nocentes, ut edant carnes meas: Qui tribulant me inimici mei, ipsi infirmati sunt et ceciderunt.
Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el.
3 Si consistant adversum me castra, non timebit cor meum. Si exurgat adversum me prælium, in hoc ego sperabo.
Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.
4 Unam petii a Domino, hanc requiram, ut inhabitem in domo Domini omnibus diebus vitæ meæ: Ut videam voluptatem Domini, et visitem templum eius.
Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
5 Quoniam abscondit me in tabernaculo suo: in die malorum protexit me in abscondito tabernaculi sui.
Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
6 In petra exaltavit me: et nunc exaltavit caput meum super inimicos meos. Circuivi, et immolavi in tabernaculo eius hostiam vociferationis: cantabo, et psalmum dicam Domino.
Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
7 Exaudi Domine vocem meam, qua clamavi ad te: miserere mei, et exaudi me.
Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
8 Tibi dixit cor meum, exquisivit te facies mea: faciem tuam Domine requiram.
Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
9 Ne avertas faciem tuam a me: ne declines in ira a servo tuo. Adiutor meus esto: ne derelinquas me, neque despicias me Deus salutaris meus.
Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
10 Quoniam pater meus, et mater mea dereliquerunt me: Dominus autem assumpsit me.
Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
11 Legem pone mihi Domine in via tua: et dirige me in semitam rectam propter inimicos meos.
Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
12 Ne tradideris me in animas tribulantium me: quoniam insurrexerunt in me testes iniqui, et mentita est iniquitas sibi.
Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
13 Credo videre bona Domini in terra viventium.
Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
14 Expecta Dominum, viriliter age: et confortetur cor tuum, et sustine Dominum.
Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
