Psalmorum 18
1 In finem puero Domini David, qui locutus est Domino verba cantici huius, in die, qua eripuit eum Dominus de manu omnium inimicorum eius, et de manu Saul, et dixit: Diligam te Domine fortitudo mea:
Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
2 Dominus firmamentum meum, et refugium meum, et liberator meus. Deus meus adiutor meus, et sperabo in eum. Protector meus, et cornu salutis meæ, et susceptor meus.
Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
3 Laudans invocabo Dominum: et ab inimicis meis salvus ero.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
4 Circumdederunt me dolores mortis: et torrentes iniquitatis conturbaverunt me.
Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. (Sheol h7585)
6 In tribulatione mea invocavi Dominum, et ad Deum meum clamavi: et exaudivit de templo sancto suo vocem meam: et clamor meus in conspectu eius, introivit in aures eius.
Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
7 Commota est, et contremuit terra: fundamenta montium conturbata sunt, et commota sun, quoniam iratus est eis.
Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
8 Ascendit fumus in ira eius: et ignis a facie eius exarsit: carbones succensi sunt ab eo.
Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
9 Inclinavit cælos, et descendit: et caligo sub pedibus eius.
Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
10 Et ascendit super cherubim, et volavit: volavit super pennas ventorum.
Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
11 Et posuit tenebras latibulum suum, in circuitu eius tabernaculum eius: tenebrosa aqua in nubibus aeris.
A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
12 Præ fulgore in conspectu eius nubes transierunt, grando et carbones ignis.
Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
13 Et intonuit de cælo Dominus, et Altissimus dedit vocem suam: grando et carbones ignis.
És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
14 Et misit sagittas suas, et dissipavit eos: fulgura multiplicavit, et conturbavit eos.
És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
15 Et apparuerunt fontes aquarum, et revelata sunt fundamenta orbis terrarum: Ab increpatione tua Domine, ab inspiratione spiritus iræ tuæ.
És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
16 Misit de summo, et accepit me: et assumpsit me de aquis multis.
Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
17 Eripuit me de inimicis meis fortissimis, et ab his qui oderunt me: quoniam confortati sunt super me.
Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
18 Prævenerunt me in die afflictionis meæ: et factus est Dominus protector meus.
Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
19 Et eduxit me in latitudinem: salvum me fecit, quoniam voluit me.
És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
20 Et retribuet mihi Dominus secundum iustitiam meam, et secundum puritatem manuum mearum retribuet mihi:
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
21 Quia custodivi vias Domini, nec impie gessi a Deo meo.
Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
22 Quoniam omnia iudicia eius in conspectu meo: et iustitias eius non repuli a me.
Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
23 Et ero immaculatus cum eo: et observabo me ab iniquitate mea.
És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
24 Et retribuet mihi Dominus secundum iustitiam meam: et secundum puritatem manuum mearum in conspectu oculorum eius.
És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
25 Cum sancto sanctus eris, et cum viro innocente innocens eris:
Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
26 et cum electo electus eris: et cum perverso perverteris.
A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
27 Quoniam tu populum humilem salvum facies: et oculos superborum humiliabis.
Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
28 Quoniam tu illuminas lucernam meam Domine: Deus meus illumina tenebras meas.
Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
29 Quoniam in te eripiar a tentatione, et in Deo meo transgrediar murum.
Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
30 Deus meus impolluta via eius: eloquia Domini igne examinata: protector est omnium sperantium in se.
Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
31 Quoniam quis deus præter Dominum? aut quis Deus præter Deum nostrum?
Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
32 Deus qui præcinxit me virtute: et posuit immaculatam viam meam.
Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
33 Qui perfecit pedes meos tamquam cervorum, et super excelsa statuens me.
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
34 Qui docet manus meas ad prælium: et posuisti, ut arcum æreum, brachia mea.
Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
35 Et dedisti mihi protectionem salutis tuæ: et dextera tua suscepit me: Et disciplina tua correxit me in finem: et disciplina tua ipsa me docebit.
És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
36 Dilatasti gressus meos subtus me: et non sunt infirmata vestigia mea:
Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
37 Persequar inimicos meos, et comprehendam illos: et non convertar donec deficiant.
Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
38 Confringam illos, nec poterunt stare: cadent subtus pedes meos.
Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
39 Et præcinxisti me virtute ad bellum: et supplantasti insurgentes in me subtus me.
Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
40 Et inimicos meos dedisti mihi dorsum, et odientes me disperdidisti.
És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
41 Clamaverunt, nec erat qui salvos faceret, ad Dominum: nec exaudivit eos.
Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
42 Et comminuam eos, ut pulverem ante faciem venti: ut lutum platearum delebo eos.
És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
43 Eripies me de contradictionibus populi: constitues me in caput Gentium.
Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
44 Populus, quem non cognovi, servivit mihi: in auditu auris obedivit mihi.
A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
45 Filii alieni mentiti sunt mihi, filii alieni inveterati sunt, et claudicaverunt a semitis suis.
Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
46 Vivit Dominus, et benedictus Deus meus, et exaltetur Deus salutis meæ.
Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
47 Deus qui das vindictas mihi, et subdis populos sub me, liberator meus de inimicis meis iracundis.
Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
48 Et ab insurgentibus in me exaltabis me: a viro iniquo eripies me.
A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
49 Propterea confitebor tibi in nationibus Domine: et nomini tuo psalmum dicam,
Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
50 Magnificans salutes regis eius, et faciens misericordiam christo suo David, et semini eius usque in sæculum.
Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
