Psalmorum 147
1 Alleluia. Laudate Dominum quoniam bonus est psalmus: Deo nostro sit iucunda, decoraque laudatio.
Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
2 Ædificans Ierusalem Dominus: dispersiones Israelis congregabit.
Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
3 Qui sanat contritos corde: et alligat contritiones eorum.
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4 Qui numerat multitudinem stellarum: et omnibus eis nomina vocat.
Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
5 Magnus Dominus noster, et magna virtus eius: et sapientiæ eius non est numerus.
Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6 Suscipiens mansuetos Dominus: humilians autem peccatores usque ad terram.
Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
7 Præcinite Domino in confessione: psallite Deo nostro in cithara.
Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
8 Qui operit cælum nubibus: et parat terræ pluviam. Qui producit in montibus fœnum: et herbam servituti hominum.
A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Qui dat iumentis escam ipsorum: et pullis corvorum invocantibus eum.
A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
10 Non in fortitudine equi voluntatem habebit: nec in tibiis viri beneplacitum erit ei.
Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
11 Beneplacitum est Domino super timentes eum: et in eis, qui sperant super misericordia eius.
Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
12 Alleluia. Lauda Ierusalem Dominum: lauda Deum tuum Sion.
Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
13 Quoniam confortavit seras portarum tuarum: benedixit filiis tuis in te.
Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14 Qui posuit fines tuos pacem: et adipe frumenti satiat te.
Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
15 Qui emittit eloquium suum terræ: velociter currit sermo eius.
Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
16 Qui dat nivem sicut lanam: nebulam sicut cinerem spargit,
Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
17 Mittit crystallum suum sicut buccellas: ante faciem frigoris eius quis sustinebit?
Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
18 Emittet verbum suum, et liquefaciet ea: flabit spiritus eius, et fluent aquæ.
Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19 Qui annunciat verbum suum Iacob: iustitias, et iudicia sua Israel.
Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
20 Non fecit taliter omni nationi: et iudicia sua non manifestavit eis. Alleluia.
Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
