Psalmorum 140

1 In finem, Psalmus David. Eripe me Domine ab homine malo: a viro iniquo eripe me.

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

2 Qui cogitaverunt iniquitates in corde: tota die constituebant prælia.

A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.

3 Acuerunt linguas suas sicut serpentis: venenum aspidum sub labiis eorum.

Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. (Szela)

4 Custodi me Domine de manu peccatoris: et ab hominibus iniquis eripe me. Qui cogitaverunt supplantare gressus meos:

Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

5 absconderunt superbi laqueum mihi: Et funes extenderunt in laqueum: iuxta iter scandalum posuerunt mihi.

Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! (Szela)

6 Dixi Domino: Deus meus es tu: exaudi Domine vocem deprecationis meæ.

Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

7 Domine, Domine virtus salutis meæ: obumbrasti super caput meum in die belli:

Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

8 Ne tradas me Domine a desiderio meo peccatori: cogitaverunt contra me, ne derelinquas me, ne forte exaltentur.

Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! (Szela)

9 Caput circuitus eorum: labor labiorum ipsorum operiet eos.

A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

10 Cadent super eos carbones, in ignem deiicies eos: in miseriis non subsistent.

Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!

11 Vir linguosus non dirigetur in terra: virum iniustum mala capient in interitu.

A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

12 Cognovi quia faciet Dominus iudicium inopis: et vindictam pauperum.

Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.

13 Verumtamen iusti confitebuntur nomini tuo: et habitabunt recti cum vultu tuo.

Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.