Proverbiorum 1
1 Parabolæ Salomonis, filii David, regis Israel.
Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
2 Ad sciendam sapientiam, et disciplinam:
Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
3 ad intelligenda verba prudentiæ: et suscipiendam eruditionem doctrinæ, iustitiam, et iudicium, et æquitatem:
hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
4 ut detur parvulis astutia, adolescenti scientia, et intellectus.
hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
5 Audiens sapiens, sapientior erit: et intelligens, gubernacula possidebit.
hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
6 Animadvertet parabolam, et interpretationem, verba sapientum, et ænigmata eorum.
hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
7 Timor Domini principium sapientiæ. Sapientiam, atque doctrinam stulti despiciunt.
Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
8 Audi, fili mi, disciplinam patris tui, et ne dimittas legem matris tuæ:
Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
9 ut addatur gratia capiti tuo, et torques collo tuo.
mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
10 Fili mi, si te lactaverint peccatores, ne acquiescas eis.
Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
11 Si dixerint: Veni nobiscum, insidiemur sanguini, abscondamus tendiculas contra insontem frustra:
Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
nyeljük el őket elevenen, mint az alvilág és egészen, mint a verembe szállókat; (Sheol h7585)
13 Omnem pretiosam substantiam reperiemus, implebimus domos nostras spoliis.
mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
14 Sortem mitte nobiscum, marsupium unum sit omnium nostrum.
sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
15 Fili mi, ne ambules cum eis, prohibe pedem tuum a semitis eorum.
fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
16 Pedes enim illorum ad malum currunt, et festinant ut effundant sanguinem.
mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
17 Frustra autem iacitur rete ante oculos pennatorum.
Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
18 Ipsi quoque contra sanguinem suum insidiantur, et moliuntur fraudes contra animas suas.
Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
19 Sic semitæ omnis avari, animas possidentium rapiunt.
Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
20 Sapientia foris prædicat, in plateis dat vocem suam:
Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
21 in capite turbarum clamitat, in foribus portarum urbis profert verba sua, dicens:
zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
22 Usquequo parvuli diligitis infantiam, et stulti ea, quæ sibi sunt noxia, cupient, et imprudentes odibunt scientiam?
Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
23 Convertimini ad correptionem meam: en proferam vobis spiritum meum, et ostendam vobis verba mea.
Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
24 Quia vocavi, et renuistis: extendi manum meam, et non fuit qui aspiceret.
Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
25 Despexistis omne consilium meum, et increpationes meas neglexistis.
elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
26 Ego quoque in interitu vestro ridebo, et subsannabo, cum vobis id, quod timebatis, advenerit.
én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
27 Cum irruerit repentina calamitas, et interitus quasi tempestas ingruerit: quando venerit super vos tribulatio, et angustia:
mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
28 Tunc invocabunt me, et non exaudiam: mane consurgent, et non invenient me:
Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
29 eo quod exosam habuerint disciplinam, et timorem Domini non susceperint,
mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
30 nec acquieverint consilio meo, et detraxerint universæ correptioni meæ.
nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
31 Comedent igitur fructus viæ suæ, suisque consiliis saturabuntur.
Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
32 Aversio parvulorum interficiet eos, et prosperitas stultorum perdet illos.
Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
33 Qui autem me audierit, absque terrore requiescet, et abundantia perfruetur, timore malorum sublato.
de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
