Proverbiorum 8
1 Numquid non sapientia clamitat, et prudentia dat vocem suam?
Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2 In summis, excelsisque verticibus supra viam, in mediis semitis stans,
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 iuxta portas civitatis in ipsis foribus loquitur, dicens:
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 O viri, ad vos clamito, et vox mea ad filios hominum.
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5 Intelligite parvuli astutiam, et insipientes animadvertite.
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Audite, quoniam de rebus magnis locutura sum: et aperientur labia mea, ut recta prædicent.
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Veritatem meditabitur guttur meum, et labia mea detestabuntur impium.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 Iusti sunt omnes sermones mei, non est in eis pravum quid, neque perversum.
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 recti sunt intelligentibus, et æqui invenientibus scientiam.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Accipite disciplinam meam, et non pecuniam: doctrinam magis, quam aurum eligite.
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Melior est enim sapientia cunctis pretiosissimis: et omne desiderabile ei non potest comparari.
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12 Ego sapientia habito in consilio, et eruditis intersum cogitationibus.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 Timor Domini odit malum: arrogantiam, et superbiam, et viam pravam, et os bilingue detestor.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14 Meum est consilium, et æquitas, mea est prudentia, mea est fortitudo.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15 Per me reges regnant, et legum conditores iusta decernunt:
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Per me principes imperant, et potentes decernunt iustitiam.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Ego diligentes me diligo: et qui mane vigilant ad me, invenient me.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Mecum sunt divitiæ, et gloria, opes superbæ, et iustitia.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Melior est enim fructus meus auro, et lapide pretioso, et genimina me argento electo.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 In viis iustitiæ ambulo, in medio semitarum iudicii,
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 ut ditem diligentes me, et thesauros eorum repleam.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Dominus possedit me in initio viarum suarum, antequam quidquam faceret a principio.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23 Ab æterno ordinata sum, et ex antiquis antequam terra fieret.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24 Nondum erant abyssi, et ego iam concepta eram: necdum fontes aquarum eruperant:
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 necdum montes gravi mole constiterant: ante colles ego parturiebar:
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26 adhuc terram non fecerat, et flumina, et cardines orbis terræ.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27 Quando præparabat cælos, aderam: quando certa lege, et gyro vallabat abyssos:
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 quando æthera firmabat sursum, et librabat fontes aquarum:
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29 quando circumdabat mari terminum suum, et legem ponebat aquis, ne transirent fines suos: quando appendebat fundamenta terræ:
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 Cum eo eram cuncta componens: et delectabar per singulos dies, ludens coram eo omni tempore;
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31 ludens in orbe terrarum: et deliciæ meæ esse, cum filiis hominum.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32 Nunc ergo filii audite me: Beati, qui custodiunt vias meas.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Audite disciplinam, et estote sapientes, et nolite abiicere eam.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 Beatus homo qui audit me, et qui vigilat ad fores meas quotidie, et observat ad postes ostii mei.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35 Qui me invenerit, inveniet vitam, et hauriet salutem a Domino:
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 qui autem in me peccaverit, lædet animam suam. Omnes, qui me oderunt, diligunt mortem.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
