Proverbiorum 5
1 Fili mi, attende ad sapientiam meam, et prudentiæ meæ inclina aurem tuam,
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 ut custodias cogitationes, et disciplinam labia tua conservent. Ne attendas fallaciæ mulieris.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 favus enim distillans labia meretricis, et nitidius oleo guttur eius.
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 novissima autem illius amara quasi absinthium, et acuta quasi gladius biceps.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Per semitam vitæ non ambulant, vagi sunt gressus eius, et investigabiles.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Nunc ergo fili mi audi me, et ne recedas a verbis oris mei.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Longe fac ab ea viam tuam, et ne appropinques foribus domus eius.
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Ne des alienis honorem tuum, et annos tuos crudeli.
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 ne forte implentur extranei viribus tuis, et labores tui sint in domo aliena,
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 et gemas in novissimis, quando consumseris carnes tuas et corpus tuum, et dicas:
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 Cur detestatus sum disciplinam, et increpationibus non acquievit cor meum,
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 nec audivi vocem docentium me, et magistris non inclinavi aurem meam?
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Pene fui in omni malo, in medio ecclesiæ et synagogæ.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Bibe aquam de cisterna tua, et fluenta putei tui:
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Deriventur fontes tui foras, et in plateis aquas tuas divide.
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Habeto eas solus, nec sint alieni participes tui.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Sit vena tua benedicta, et lætare cum muliere adolescentiæ tuæ:
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 cerva charissima, et gratissimus hinnulus. ubera eius inebrient te in omni tempore, in amore eius delectare iugiter.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Quare seduceris fili mi ab aliena, et foveris in sinu alterius?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Respicit Dominus vias hominis, et omnes gressus eius considerat.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Iniquitates suas capiunt impium, et funibus peccatorum suorum constringitur.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Ipse morietur, quia non habuit disciplinam, et in multitudine stultitiæ suæ decipietur.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
