Proverbiorum 29
1 Viro, qui corripientem dura cervice contemnit, repentinus ei superveniet interitus: et eum sanitas non sequetur.
A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
2 In multiplicatione iustorum lætabitur vulgus: cum impii sumpserint principatum, gemet populus.
Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
3 Vir, qui amat sapientiam, lætificat patrem suum: qui autem nutrit scorta, perdet substantiam.
A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
4 Rex iustus erigit terram, vir avarus destruet eam.
A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5 Homo, qui blandis, fictisque sermonibus loquitur amico suo, rete expandit gressibus eius.
A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6 Peccantem virum iniquum involvet laqueus: et iustus laudabit atque gaudebit.
A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7 Novit iustus causam pauperum: impius ignorat scientiam.
Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8 Homines pestilentes dissipant civitatem: sapientes vero avertunt furorem.
A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
9 Vir sapiens, si cum stulto contenderit, sive irascatur, sive rideat, non inveniet requiem.
Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10 Viri sanguinum oderunt simplicem: iusti autem quærunt animam eius.
A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11 Totum spiritum suum profert stultus: sapiens differt, et reservat in posterum.
Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12 Princeps, qui libenter audit verba mendacii, omnes ministros habet impios.
A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13 Pauper, et creditor obviaverunt sibi: utriusque illuminator est Dominus.
A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
14 Rex, qui iudicat in veritate pauperes, thronus eius in æternum firmabitur.
A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15 Virga atque correptio tribuit sapientiam: puer autem, qui dimittitur voluntati suæ, confundit matrem suam.
A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
16 In multiplicatione impiorum multiplicabuntur scelera: et iusti ruinas eorum videbunt.
Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17 Erudi filium tuum, et refrigerabit te, et dabit delicias animæ tuæ.
Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
18 Cum prophetia defecerit, dissipabitur populus: qui vero custodit legem, beatus est.
Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19 Servus verbis non potest erudiri: quia quod dicis intelligit, et respondere contemnit.
Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20 Vidisti hominem velocem ad loquendum? stultitia magis speranda est, quam illius correptio.
Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
21 Qui delicate a pueritia nutrit servum suum, postea sentiet eum contumacem.
A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
22 Vir iracundus provocat rixas: et qui ad indignandum facilis est, erit ad peccandum proclivior.
A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
23 Superbum sequitur humilitas: et humilem spiritu suscipiet gloria.
Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
24 Qui cum fure participat, odit animam suam: adiurantem audit, et non indicat.
A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
25 Qui timet hominem, cito corruet: qui sperat in Domino, sublevabitur.
Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
26 Multi requirunt faciem principis: et iudicium a Domino egreditur singulorum.
Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
27 Abominantur iusti virum impium: et abominantur impii eos, qui in recta sunt via. Verbum custodiens filius, extra perditionem erit.
Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
