Proverbiorum 27
1 Ne glorieris in crastinum, ignorans quid superventura pariat dies.
Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
2 Laudet te alienus, et non os tuum: extraneus, et non labia tua.
Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
3 Grave est saxum, et onerosa arena: sed ira stulti utroque gravior.
Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
4 Ira non habet misericordiam, nec erumpens furor: et impetum concitati ferre quis poterit?
A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?
5 Melior est manifesta correptio, quam amor absconditus.
Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6 Meliora sunt vulnera diligentis, quam fraudulenta oscula odientis
Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.
7 Anima saturata calcabit favum: et anima esuriens etiam amarum pro dulci sumet.
A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
8 Sicut avis transmigrans de nido suo, sic vir qui derelinquit locum suum.
Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
9 Unguento et variis odoribus delectatur cor: et bonis amici consiliis anima dulcoratur.
Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
10 Amicum tuum, et amicum patris tui ne dimiseris: et domum fratris tui ne ingrediaris in die afflictionis tuæ. Melior est vicinus iuxta, quam frater procul.
A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
11 Stude sapientiæ fili mi, et lætifica cor meum, ut possis exprobranti respondere sermonem.
Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
12 Astutus videns malum, absconditus est: parvuli transeuntes sustinuerunt dispendia.
Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
13 Tolle vestimentum eius, qui spopondit pro extraneo: et pro alienis, aufer ei pignus.
Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14 Qui benedicit proximo suo voce grandi, de nocte consurgens maledicenti similis erit.
A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15 Tecta perstillantia in die frigoris, et litigiosa mulier comparantur:
A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16 qui retinet eam, quasi qui ventum teneat, et oleum dexteræ suæ vocabit.
Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
17 Ferrum ferro exacuitur, et homo exacuit faciem amici sui.
Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.
18 Qui servat ficum, comedet fructus eius: et qui custos est domini sui, glorificabitur.
Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
19 Quomodo in aquis resplendent vultus prospicientium, sic corda hominum manifesta sunt prudentibus.
Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek. (Sheol h7585)
21 Quomodo probatur in conflatorio argentum, et in fornace aurum: sic probatur homo ore laudantis. Cor iniqui inquirit mala, cor autem rectum inquirit scientiam.
Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.
22 Si contuderis stultum in pila quasi ptisanas feriente desuper pilo, non auferetur ab eo stultitia eius.
Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.
23 Diligenter agnosce vultum pecoris tui, tuosque greges considera:
Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
24 Non enim habebis iugiter potestatem: sed corona tribuetur in generationem et generationem.
Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?
25 Aperta sunt prata, et apparuerunt herbæ virentes, et collecta sunt fœna de montibus.
Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:
26 Agni ad vestimentum tuum: et hœdi, ad agri pretium.
Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
27 Sufficiat tibi lac caprarum in cibos tuos, et in necessaria domus tuæ: et ad victum ancillis tuis.
És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.
