Proverbiorum 2
1 Fili mi, si susceperis sermones meos, et mandata mea absconderis penes te,
Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2 ut audiat sapientiam auris tua: inclina cor tuum ad cognoscendam prudentiam.
Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3 Si enim sapientiam invocaveris, et inclinaveris cor tuum prudentiæ:
Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4 si quæsieris eam quasi pecuniam, et sicut thesauros effoderis illam:
Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5 tunc intelliges timorem Domini, et scientiam Dei invenies:
Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6 quia Dominus dat sapientiam: et ex ore eius prudentia, et scientia.
Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.
7 Custodiet rectorum salutem, et proteget gradientes simpliciter,
Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
8 servans semitas iustitiæ, et vias sanctorum custodiens.
Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
9 Tunc intelliges iustitiam, et iudicium, et æquitatem, et omnem semitam bonam.
Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
10 Si intraverit sapientia cor tuum, et scientia animæ tuæ placuerit:
Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
11 consilium custodiet te, et prudentia servabit te,
Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,
12 ut eruaris a via mala, et ab homine, qui perversa loquitur:
Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
13 qui relinquunt iter rectum, et ambulant per vias tenebrosas:
A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
14 qui lætantur cum malefecerint, et exultant in rebus pessimis:
A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
15 quorum viæ perversæ sunt, et infames gressus eorum.
A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.
16 Ut eruaris a muliere aliena, et ab extranea, quæ mollit sermones suos,
Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,
17 et relinquit ducem pubertatis suæ,
A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;
18 et pacti Dei sui oblita est. inclinata est enim ad mortem domus eius, et ad inferos semitæ ipsius. (questioned)
Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.
19 omnes, qui ingrediuntur ad eam, non revertentur, nec apprehendent semitas vitæ.
Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
20 Ut ambules in via bona: et calles iustorum custodias.
Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
21 Qui enim recti sunt, habitabunt in terra, et simplices permanebunt in ea.
Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
22 Impii vero de terra perdentur: et qui inique agunt, auferentur ex ea.
A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.
