Proverbiorum 19
1 Melior est pauper, qui ambulat in simplicitate sua, quam dives torquens labia sua, et insipiens.
Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond.
2 Ubi non est scientia animæ, non est bonum: et qui festinus est pedibus, offendet.
A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik.
3 Stultitia hominis supplantat gressus eius: et contra Deum fervet animo suo.
Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve.
4 Divitiæ addunt amicos plurimos: a paupere autem et hi, quos habuit, separantur.
A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik.
5 Testis falsus non erit impunitus: et qui mendacia loquitur, non effugiet.
A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
6 Multi colunt personam potentis, et amici sunt dona tribuentis.
Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé.
7 Fratres hominis pauperis oderunt eum: insuper et amici procul recesserunt ab eo. Qui tantum verba sectatur, nihil habebit:
A szegényt minden atyjafia gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltünnek.
8 qui autem possessor est mentis, diligit animam suam, et custos prudentiæ inveniet bona.
A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer.
9 Falsus testis non erit impunitus: et qui loquitur mendacia, peribit.
A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
10 Non decent stultum deliciæ: nec servum dominari principibus.
Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
11 Doctrina viri per patientiam noscitur: et gloria eius est iniqua prætergredi.
Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
12 Sicut fremitus leonis, ita et regis ira: et sicut ros super herbam, ita et hilaritas eius.
Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja.
13 Dolor patris, filius stultus: et tecta iugiter perstillantia, litigiosa mulier.
Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése.
14 Domus, et divitiæ dantur a parentibus: a Domino autem proprie uxor prudens.
A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
15 Pigredo immittit soporem, et anima dissoluta esuriet.
A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
16 Qui custodit mandatum, custodit animam suam: qui autem negligit viam suam, mortificabitur.
A ki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.
17 Fœneratur Domino qui miseretur pauperis: et vicissitudinem suam reddet ei.
Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.
18 Erudi filium tuum, ne desperes: ad interfectionem autem eius ne ponas animam tuam.
Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.
19 Qui impatiens est, sustinebit damnum: et cum rapuerit, aliud apponet.
A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját.
20 Audi consilium, et suscipe disciplinam, ut sis sapiens in novissimis tuis.
Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.
21 Multæ cogitationes in corde viri: voluntas autem Domini permanebit.
Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
22 Homo indigens misericors est: et melior est pauper quam vir mendax.
A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
23 Timor Domini ad vitam: et in plenitudine commorabitur, absque visitatione pessima.
Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.
24 Abscondit piger manum suam sub ascella, nec ad os suum applicat eam.
Bemártja a rest az ő kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.
25 Pestilente flagellato stultus sapientior erit: si autem corripueris sapientem, intelliget disciplinam.
Ha a csúfolót megvered, az együgyű lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
26 Qui affligit patrem, et fugat matrem, ignominiosus est et infelix.
A ki atyjával erőszakoskodik, anyját elűzi: gyalázatos és megszégyenítő fiú az.
27 Non cesses fili audire doctrinam, nec ignores sermones scientiæ.
Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcseségnek igéjétől eltévedj.
28 Testis iniquus deridet iudicium: et os impiorum devorat iniquitatem.
A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.
29 Parata sunt derisoribus iudicia: et mallei percutientes stultorum corporibus.
A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.
