Proverbiorum 1
1 Parabolæ Salomonis, filii David, regis Israel.
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Ad sciendam sapientiam, et disciplinam:
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 ad intelligenda verba prudentiæ: et suscipiendam eruditionem doctrinæ, iustitiam, et iudicium, et æquitatem:
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 ut detur parvulis astutia, adolescenti scientia, et intellectus.
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Audiens sapiens, sapientior erit: et intelligens, gubernacula possidebit.
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 Animadvertet parabolam, et interpretationem, verba sapientum, et ænigmata eorum.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Timor Domini principium sapientiæ. Sapientiam, atque doctrinam stulti despiciunt.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Audi, fili mi, disciplinam patris tui, et ne dimittas legem matris tuæ:
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 ut addatur gratia capiti tuo, et torques collo tuo.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Fili mi, si te lactaverint peccatores, ne acquiescas eis.
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Si dixerint: Veni nobiscum, insidiemur sanguini, abscondamus tendiculas contra insontem frustra:
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 Omnem pretiosam substantiam reperiemus, implebimus domos nostras spoliis.
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Sortem mitte nobiscum, marsupium unum sit omnium nostrum.
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Fili mi, ne ambules cum eis, prohibe pedem tuum a semitis eorum.
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 Pedes enim illorum ad malum currunt, et festinant ut effundant sanguinem.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Frustra autem iacitur rete ante oculos pennatorum.
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 Ipsi quoque contra sanguinem suum insidiantur, et moliuntur fraudes contra animas suas.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Sic semitæ omnis avari, animas possidentium rapiunt.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 Sapientia foris prædicat, in plateis dat vocem suam:
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 in capite turbarum clamitat, in foribus portarum urbis profert verba sua, dicens:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 Usquequo parvuli diligitis infantiam, et stulti ea, quæ sibi sunt noxia, cupient, et imprudentes odibunt scientiam?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Convertimini ad correptionem meam: en proferam vobis spiritum meum, et ostendam vobis verba mea.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Quia vocavi, et renuistis: extendi manum meam, et non fuit qui aspiceret.
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 Despexistis omne consilium meum, et increpationes meas neglexistis.
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 Ego quoque in interitu vestro ridebo, et subsannabo, cum vobis id, quod timebatis, advenerit.
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 Cum irruerit repentina calamitas, et interitus quasi tempestas ingruerit: quando venerit super vos tribulatio, et angustia:
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Tunc invocabunt me, et non exaudiam: mane consurgent, et non invenient me:
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 eo quod exosam habuerint disciplinam, et timorem Domini non susceperint,
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 nec acquieverint consilio meo, et detraxerint universæ correptioni meæ.
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Comedent igitur fructus viæ suæ, suisque consiliis saturabuntur.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 Aversio parvulorum interficiet eos, et prosperitas stultorum perdet illos.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 Qui autem me audierit, absque terrore requiescet, et abundantia perfruetur, timore malorum sublato.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
