Marcum 15
1 Et confestim, mane consilium facientes summi sacerdotes cum senioribus, et Scribis, et universo concilio, vincientes Iesum, duxerunt, et tradiderunt Pilato.
Mindjárt reggel tanácsot tartottak a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.
2 Et interrogavit eum Pilatus: Tu es rex Iudæorum? At ille respondens, ait illi: Tu dicis.
Pilátus pedig megkérdezte őt: „Te vagy-e a zsidók királya?“Ő pedig így felelt: „Te mondod.“
3 Et accusabant eum summi sacerdotes in multis.
És erősen vádolták őt a főpapok.
4 Pilatus autem rursum interrogavit eum, dicens: Non respondes quidquam? vide in quantis te accusant.
Pilátus pedig ismét megkérdezte őt: „Semmit sem felelsz? Íme, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!“
5 Iesus autem amplius nihil respondit, ita ut miraretur Pilatus.
Jézus pedig semmit sem felelt, úgyhogy Pilátus elcsodálkozott.
6 Per diem autem festum solebat dimittere illis unum ex vinctis, quemcumque petissent.
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott elbocsátani nekik, akit éppen óhajtottak.
7 Erat autem qui dicebatur Barrabas, qui cum seditiosis erat vinctus, qui in seditione fecerat homicidium.
Volt pedig egy Barabbás nevű fogoly, megkötöztetve azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek el.
8 Et cum ascendisset turba, cœpit rogare, sicut semper faciebat illis.
A sokaság pedig kiáltva, kezdte kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtett nekik.
9 Pilatus autem respondit eis, et dixit: Vultis dimittam vobis regem Iudæorum?
Pilátus pedig ezt kérdezte tőlük: „Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?“–
10 Sciebat enim quod per invidiam tradidissent eum summi sacerdotes.
mert tudta, hogy irigységből adták kezére a főpapok.
11 Pontifices autem concitaverunt turbam, ut magis Barabbam dimitteret eis.
A főpapok azonban felizgatták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik.
12 Pilatus autem iterum respondens, ait illis: Quid ergo vultis faciam regi Iudæorum?
Pilátus pedig ismét megkérdezte tőlük: „Mit akartok tehát, hogy cselekedjem azzal, akit a zsidók királyának mondotok?“
13 At illi iterum clamaverunt: Crucifige eum.
És azok ismét kiáltottak: „Feszítsd meg!“
14 Pilatus vero dicebat illis: Quid enim mali fecit? At illi magis clamabant: Crucifige eum.
Pilátus pedig ezt mondta nekik: „De mi rosszat cselekedett?“Azok pedig annál jobban kiáltottak: „Feszítsd meg!“
15 Pilatus autem volens populo satisfacere, dimisit illis Barabbam, et tradidit Iesum flagellis cæsum, ut crucifigeretur.
Pilátus pedig eleget akarva tenni a sokaságnak, elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatva, kezükbe adta, hogy megfeszítsék.
16 Milites autem duxerunt eum in atrium prætorii, et convocant totam cohortem,
A vitézek pedig elvitték őt az udvar belső részébe, ami az őrház, és összehívták az egész csapatot.
17 et induunt eum purpura, et imponunt ei plectentes spineam coronam.
Bíborba öltöztették, és tövisből font koszorút tettek a fejére,
18 Et cœperunt salutare eum: Ave rex Iudæorum.
és elkezdték őt köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!“
19 Et percutiebant caput eius arundine: et conspuebant eum, et ponentes genua, adorabant eum.
A fejét nádszállal verték, leköpdösték, és térdet hajtva tisztelték őt.
20 Et postquam illuserunt ei, exuerunt illum purpura, et induerunt eum vestimentis suis: et educunt illum ut crucifigerent eum.
Mikor pedig kicsúfolták, levették róla a bíbor ruhát, és saját ruháiba öltöztették; és kivitték, hogy megfeszítsék.
21 Et angariaverunt prætereuntem quempiam, Simonem Cyrenæum venientem de villa, patrem Alexandri, et Rufi, ut tolleret crucem eius.
Kényszerítettek egy mellettük elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, Alexander és Rufusz atyját, hogy vigye a keresztjét.
22 Et perducunt illum in Golgotha locum: quod est interpretatum Calvariæ locus.
Elvitték őt a Golgota nevű helyre, amely megmagyarázva azt jelenti: Koponya-hely,
23 Et dabant ei bibere myrrhatum vinum: et non accepit.
és mirhás bort adtak neki inni; de ő nem fogadta el.
24 Et crucifigentes eum, diviserunt vestimenta eius, mittentes sortem super eis, quis quid tolleret.
Ekkor keresztre feszítették, és elosztották ruháit, sorsot vetve azokra, hogy ki mit kapjon.
25 Erat autem hora tertia: et crucifixerunt eum.
Három óra volt, amikor megfeszítették őt.
26 Et erat titulus causæ eius inscriptus: REX IUDÆORUM.
Az elítélésének oka pedig így volt föléje felírva: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
27 Et cum eo crucifigunt duos latrones: unum a dextris, et alium a sinistris eius.
Két rablót is megfeszítettek vele együtt, egyet jobb és egyet bal keze felől.
28 Et impleta est scriptura, quæ dicit: Et cum iniquis reputatus est.
És így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „És bűnösök közé számlálták.“
29 Et prætereuntes blasphemabant eum, moventes capita sua, et dicentes: Vah qui destruis templum Dei, et in tribus diebus reædificas:
Az arra menők pedig szidalmazták őt, fejüket hajtogatva és ezt mondva: „Hah! – te, aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted,
30 salvum fac temetipsum descendens de cruce.
szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!“
31 Similiter et summi sacerdotes illudentes, ad alterutrum cum Scribis dicebant: Alios salvos fecit, seipsum non potest salvum facere.
Hasonlóképpen a főpapok is, csúfolódva egymás között, az írástudókkal együtt ezt mondták: „Másokat megmentett, de magát nem bírja megmenteni.
32 Christus rex Israel descendat nunc de cruce, ut videamus, et credamus. Et qui cum eo crucifixi erant, convitiabantur ei.
A Krisztus, az Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.“Akiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazták őt.
33 Et facta hora sexta, tenebræ factæ sunt per totam terram usque in horam nonam.
Amikor pedig hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig.
34 Et hora nona exclamavit Iesus voce magna, dicens: Eloi, eloi, lamma sabacthani? quod est interpretatum: Deus meus, Deus meus, ut quid dereliquisti me?
És kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott és ezt mondta: „Elói, Elói! Lámá sabaktáni?“– ami megmagyarázva azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?“
35 Et quidam de circumstantibus audientes, dicebant: Ecce Eliam vocat.
Néhányan pedig meghallva ezt az ott állók közül, ezt mondták: „Íme, Illést hívja.“
36 Currens autem unus, et implens spongiam aceto, circumponensque calamo, potum dabat ei, dicens: Sinite, videamus si veniat Elias ad deponendum eum.
Egy ember pedig odafutott, és egy szivacsot megtöltve ecettel, nádszálra tűzve, inni adott neki, és ezt mondta: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye!“
37 Iesus autem emissa voce magna expiravit.
Jézus pedig hangosan felkiáltva kibocsátotta lelkét.
38 Et velum templi scissum est in duo, a summo usque deorsum.
Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
39 Videns autem Centurio, qui ex adverso stabat, quia sic clamans expirasset, ait: Vere hic homo Filius Dei erat.
Amikor pedig a százados, aki vele átellenben állt, látta, hogy így kiáltva bocsátotta ki lelkét, ezt mondta: „Bizony ez az ember Isten Fia volt!“
40 Erant autem et mulieres de longe aspicientes: inter quas erat Maria Magdalene, et Maria Iacobi minoris, et Ioseph mater, et Salome:
Asszonyok is voltak ott, akik távolról nézték, és közöttük volt a magdalai Mária és Mária, a kis Jakabnak és Józsefnek anyja és Salómé,
41 et cum esset in Galilæa, sequebantur eum, et ministrabant ei, et aliæ multæ, quæ simul cum eo ascenderant Ierosolymam.
akik amikor Galileában volt, akkor is követték őt, és szolgáltak neki; és sok más asszony, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
42 Et cum iam sero esset factum (quia erat parasceve, quod est ante sabbatum)
Amikor immár este lett, mivel péntek volt, azaz szombat előtt való nap,
43 venit Ioseph ab Arimathæa nobilis decurio, qui et ipse erat expectans regnum Dei, et audacter introivit ad Pilatum, et petiit corpus Iesu.
eljött az arimátiai József, egy tisztességes tanácsbeli, aki maga is várta az Isten országát; bement bátran Pilátushoz, és elkérte Jézusnak testét.
44 Pilatus autem mirabatur si iam obiisset. Et accersito centurione, interrogavit eum si iam mortuus esset.
Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt, ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg.
45 Et cum cognovisset a centurione, donavit corpus Ioseph.
Amikor ezt megtudta a századostól, odaajándékozta a testet Józsefnek.
46 Ioseph autem mercatus sindonem, et deponens eum involvit sindone, et posuit eum in monumento, quod erat excisum de petra, et advolvit lapidem ad ostium monumenti.
Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, és elhelyezte egy sírboltba, amely kősziklába volt kivágva; és követ hengerített a sírbolt szájára.
47 Maria autem Magdalene, et Maria Ioseph aspiciebant ubi poneretur.
A magdalai Mária pedig és Mária, a József anyja nézték, hová helyezték őt.
