Marcum 15
1 Et confestim, mane consilium facientes summi sacerdotes cum senioribus, et Scribis, et universo concilio, vincientes Iesum, duxerunt, et tradiderunt Pilato.
És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
2 Et interrogavit eum Pilatus: Tu es rex Iudæorum? At ille respondens, ait illi: Tu dicis.
És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
3 Et accusabant eum summi sacerdotes in multis.
És erősen vádolják vala őt a főpapok.
4 Pilatus autem rursum interrogavit eum, dicens: Non respondes quidquam? vide in quantis te accusant.
Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
5 Iesus autem amplius nihil respondit, ita ut miraretur Pilatus.
Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
6 Per diem autem festum solebat dimittere illis unum ex vinctis, quemcumque petissent.
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
7 Erat autem qui dicebatur Barrabas, qui cum seditiosis erat vinctus, qui in seditione fecerat homicidium.
Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
8 Et cum ascendisset turba, cœpit rogare, sicut semper faciebat illis.
És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
9 Pilatus autem respondit eis, et dixit: Vultis dimittam vobis regem Iudæorum?
Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
10 Sciebat enim quod per invidiam tradidissent eum summi sacerdotes.
Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.
11 Pontifices autem concitaverunt turbam, ut magis Barabbam dimitteret eis.
A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
12 Pilatus autem iterum respondens, ait illis: Quid ergo vultis faciam regi Iudæorum?
Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
13 At illi iterum clamaverunt: Crucifige eum.
És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
14 Pilatus vero dicebat illis: Quid enim mali fecit? At illi magis clamabant: Crucifige eum.
Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
15 Pilatus autem volens populo satisfacere, dimisit illis Barabbam, et tradidit Iesum flagellis cæsum, ut crucifigeretur.
Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
16 Milites autem duxerunt eum in atrium prætorii, et convocant totam cohortem,
A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
17 et induunt eum purpura, et imponunt ei plectentes spineam coronam.
És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
18 Et cœperunt salutare eum: Ave rex Iudæorum.
És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
19 Et percutiebant caput eius arundine: et conspuebant eum, et ponentes genua, adorabant eum.
És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
20 Et postquam illuserunt ei, exuerunt illum purpura, et induerunt eum vestimentis suis: et educunt illum ut crucifigerent eum.
Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
21 Et angariaverunt prætereuntem quempiam, Simonem Cyrenæum venientem de villa, patrem Alexandri, et Rufi, ut tolleret crucem eius.
És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
22 Et perducunt illum in Golgotha locum: quod est interpretatum Calvariæ locus.
És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
23 Et dabant ei bibere myrrhatum vinum: et non accepit.
És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
24 Et crucifigentes eum, diviserunt vestimenta eius, mittentes sortem super eis, quis quid tolleret.
És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
25 Erat autem hora tertia: et crucifixerunt eum.
Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
26 Et erat titulus causæ eius inscriptus: REX IUDÆORUM.
Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
27 Et cum eo crucifigunt duos latrones: unum a dextris, et alium a sinistris eius.
Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
28 Et impleta est scriptura, quæ dicit: Et cum iniquis reputatus est.
És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
29 Et prætereuntes blasphemabant eum, moventes capita sua, et dicentes: Vah qui destruis templum Dei, et in tribus diebus reædificas:
Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
30 salvum fac temetipsum descendens de cruce.
Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
31 Similiter et summi sacerdotes illudentes, ad alterutrum cum Scribis dicebant: Alios salvos fecit, seipsum non potest salvum facere.
Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
32 Christus rex Israel descendat nunc de cruce, ut videamus, et credamus. Et qui cum eo crucifixi erant, convitiabantur ei.
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
33 Et facta hora sexta, tenebræ factæ sunt per totam terram usque in horam nonam.
Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
34 Et hora nona exclamavit Iesus voce magna, dicens: Eloi, eloi, lamma sabacthani? quod est interpretatum: Deus meus, Deus meus, ut quid dereliquisti me?
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
35 Et quidam de circumstantibus audientes, dicebant: Ecce Eliam vocat.
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
36 Currens autem unus, et implens spongiam aceto, circumponensque calamo, potum dabat ei, dicens: Sinite, videamus si veniat Elias ad deponendum eum.
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
37 Iesus autem emissa voce magna expiravit.
Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
38 Et velum templi scissum est in duo, a summo usque deorsum.
És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
39 Videns autem Centurio, qui ex adverso stabat, quia sic clamans expirasset, ait: Vere hic homo Filius Dei erat.
Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
40 Erant autem et mulieres de longe aspicientes: inter quas erat Maria Magdalene, et Maria Iacobi minoris, et Ioseph mater, et Salome:
Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
41 et cum esset in Galilæa, sequebantur eum, et ministrabant ei, et aliæ multæ, quæ simul cum eo ascenderant Ierosolymam.
A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
42 Et cum iam sero esset factum (quia erat parasceve, quod est ante sabbatum)
És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
43 venit Ioseph ab Arimathæa nobilis decurio, qui et ipse erat expectans regnum Dei, et audacter introivit ad Pilatum, et petiit corpus Iesu.
Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
44 Pilatus autem mirabatur si iam obiisset. Et accersito centurione, interrogavit eum si iam mortuus esset.
Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
45 Et cum cognovisset a centurione, donavit corpus Ioseph.
És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
46 Ioseph autem mercatus sindonem, et deponens eum involvit sindone, et posuit eum in monumento, quod erat excisum de petra, et advolvit lapidem ad ostium monumenti.
Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
47 Maria autem Magdalene, et Maria Ioseph aspiciebant ubi poneretur.
Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.
